Bobrovszky Jenő et al.: Iparjogvédelmi ismeretek 1 - Bevezetés az iparjogvédelmi ismeretekbe (1980)
III. Váci György: Tudománypolitikai ismeretek
A kabátás-fejlesztés irányítása legfőképpen a kutatóbázisok, az ezekben tevékenykedő felkészült szakemberek tevékenységét kivánja befolyásolni. Jelentős technikai, szellemi potenciált képviselő bázisokról van szó, amelynek érzékeltetésére a magyar kutatóhálózat néhány jellemző adatát mutatjuk be (KSH időszaki közlemények Tudományos Kutatás -1978. évi adatai): Kutatóhelyek száma Főhivatású kutatóintézet 126 Egyetemi, főiskolai tanszéki kutatóhely* 1086 Egyéb kutató, fejlesztő hely 253 ebből: ipari termelő vallalat 176 tervező intézet 8 A kutatóhelyek létszáma teljes munkaidejű dolgozókra átszá. , „3£X3f mit va tudományos kutatók 25*308 segédszemélyzet 25*884 adminisztrativ és egyéb dolgozó 12.071 összesen: 63*263 A következőkben — a nemzetközi gyakorlatot is figyelembe véve — röviden tekintsük át az irányitási rendszerek sajátosságait. Már utaltunk arra, hogy a tudományos kutatási tevékenység decentralizáltan elhelyezkedő intézmények sokaságában valósul meg. A tudománypolitika kormányzati központi szerve tehát olyan intézményrendszert működtet, amelyben az Minden tanszéket egy kutatóhelynek tekintve ** Minden 1 millió Ft/év K+F ráforditást eszközlő helyen Х}ЕК Ez nem azonos a tényleges létszámmal, amely ~ 85 ezer fő. A különbség abból adódik, hogy a statisztika nem tekinti teljes K+F létszámnak a felsőoktatásban és egyéb kutatóhelyeken dolgozókat. Ezt külön kategóriákra megállapitott redukciós faktorral veszi figyelembe. 60 4614
