Bobrovszky Jenő et al.: Iparjogvédelmi ismeretek 1 - Bevezetés az iparjogvédelmi ismeretekbe (1980)

IV. Dr. Lontai Endre - Dr. Erőss Pál: Jogi alapismeretek

tiva (elsősorban természetesen vezetői) is felelős azért, ba olyan laza az ellenőrzés, alacsony a fegyelmi szint stb., hogy lehetőség nyílik kívülállókat sértő, károkozó magatartásokra. Indokolt ezért, hogy bizonyos mértékben az egész kollektíva érezze a kártérítési kötelezettség terhét. Ezen belül a közvetlen károkozó természetesen nagyobb mértékben felelős, azonban csak a vállalat felé és a munkajogi szabályok szerint, amelyek értelmében az anyagi felelősség általában korlátozott, szemben a polgári jogi elvileg teljes felelősséggel. A károsulttal szemben tehát — polgári jogilag — a vállalat, a vállalattal szemben — a munkajog szabályai szerint — a károkozó alkalmazott felelős.

Sajátos válfaja az alkalmazottért való felelősségnek, ha valaki hatóság tagjaként (biró, ügyész, államigazgatási hatóság) hivatali ténykedése során (pl. rossz határozattal) okoz kárt. Alapjában a fent ismertetett jogkövetkezmények érvényesülnek,’ bizonyos eltérésekkel. így nevezetesen rövidebb (1 éves) érvényesitési idő áll a károsult rendelkezésére (ez általában 5 év), másrészt csak akkor, ha — mint sajátos kárenyhitési kötelezettség — előbb megkísérelte az un. rendes jogorvoslat utján (fellebbezés) a káros következmények elhárítását.

5. Öröklési jog

Öröklésről akkor beszélünk, ha a meghalt személy vagyoni pozíciójába (jogaiba és kötelezettségeibe) más személy, más jogalany kerül. Az öröklési szabályok tehát a halál esetén bekövetkező alanyváltozást, jogútódlást rendezik. Jogunk szerint bárki szabadon rendelkezhetik afelől, halála után vagyonával mi történjék (végrendelkezési, végintézkedési szabadság elve). Elsődleges alap tehát az öröklésre a meghalt személy (örökhagyó) végakarata. Ennek hiányában a polgári jog a hozzátartozók bizonyos körét, megfelelő sorrendben minősi4614

137