Somorjay Ottó: Iparjogvédelmi ismeretek 8/2 - Bevezetés a külföldi szabadalmi jogba (1982)
I. Fejezet. Eszmei háttér és történeti kialakulás
de la Propriété Intellectuelle", rövidítve OMPI, angolul World Intellectual Property Organization, rövidítve WIPO/, A 7. felülvizsgálati konferencia helyánek /Nairobi/ megválasztása önmagában jelentős. Az elmaradt ás fejlődő országok felá tett gesztust kell látnunk benne. Ezek az országok ugyanis a Párizsi Unió által előirt viszonosságot a maguk javára egyoldalúvá kívánják tenni. A viszonosságot, mint említettük, az egyezmény 2. cikkelye szabályozza. A Párizsi Unió mellett európai szempontból alárendelt jelentősége van a Találmányok, Szabadalmak, Mustrák és Ipari Minták Védelmére alakult Amerikaközi Egyezménynek /hivatalos angol neve "Inter-American Convention for the Protection of Inventions, Patents, Designs and Industrial Models"/, röviden a "Pánamerikai Unió"-nak, amelyet 1910-ben Buenos Airesben kötöttek /ezért Buenos Aires-1 Egyezménynek is mondják/. Például az USA és Brazília mind a Párizsi Uniónak, mind a Pánamerikai Uniónak tagja. A tagországokban elsőbbséget biztosit olyan amerikai országok bejelentőinek is, amelyek nem tagjai a Párizsi Uniónak. A Párizsi Unió eddigi története kereken száz évet ölel fel. Ezt a száz évet egyben a szabadalmi intézmény eszmei hátterének mélyreható változása jellemzi. Szemben a Monopólium Törvény szellemével, ahol még a személyes feltaláló volt az, akit ösztönözni és jutalmazni kellett, a találmányok elszemélytelednek és egyre inkább cégekhez kapcsolódnak. A szabadalmi intézmény célja ma már bevallottan nem a feltalálói kedv ébrentartása, hanem az iparfejlesztéssel kapcsolatos anyagi kockázat vállalásának megkönnyítése: a feltalálók helyére cégek lépnek, amelyek szervezett kutatással dolgoznak, a honi ipar fejlesztése pedig világkereskedelmi szintre tágul /19/. Ilyen körülmények között nem meglepő, hogy a szabadalmi bejelentések száma a II. Világháborút követő két évtized alatt elsősorban a vezető ipari, országokban rohamosan nőtt és a szabadalmi hivatalok túlterhelését elkerülhetetlenné tette /2о/. Ez vezetett az úgynevezett halasztott vizs/19/ Banka Report, 14. oldal: "A szabadalmakat minden ipari országban hasznos alapnak tekintik arra, hogy újításra törekvő vállalatok egymással tárgyaljanak." /20/ Például 1963-ban az NSZK-ban kereken 61000, Japánban kereken 72000 szabadalmi bejelentést tettek, ugyanekkor az USA-ban a szabadalmi bejelentések száma kereken £6000 volt /Banka Report, 196. oldal/. 10
