Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
Az orvosi művészet kezdete
Az ógörög szobrászok többnyire szép, fiatal férfiként mintázták meg Aszklépioszt 6 ban megölette Aszklépioszt egy villámcsapással. Apollón erre elpusztította Zeusz egyszemű szolgáit, a küklópszokat, akik a villámokat kovácsolták. Ennek aztán az lett a következménye, hogy Aszklépioszt kiutasították az istenek honából, az Olümposzról. Kénytelen volt visszatérni a földre, és hogy megéljen, orvosi gyakorlatot folytatott. Aszklépiosznak több gyermeke is volt. Egyik fia a belgyógyászatot, egy másik a sebészetet művelte. Lányai is születtek. Az ő nevük az orvosi szókincsbe is bekerült. Hügieia az egészséges életmód papnője lett. Innen a higiéné = egészségtan kifejezés. A másik lány, Panakeia a gyógyszerek készítésében jeleskedett. Az ő nevéből származik a panacea szó, ami általános gyógyszert jelent. Idők folyamán kialakult Aszklépiosz ábrázolása is. A szobrászok többnyire szép, fiatal férfiként mintázták meg, aki a botjára támaszkodik. A botra a bölcsességet és az alvilági erőket jelképező kígyó tekerőzik. Az ógörögöknél a gyógyítás kezdetben az Aszklépiosznak szentelt templomokban, az aszklépionokban összpontosult. Az ott gyógyítók Aszklépiosz papjai voltak. E gyógyintézmények többnyire igen vonzó természeti környezetben létesültek: kies, erdős, dombos tájon, ahol a Földközi-tenger mérsékelt, derűs, napfényes időjárása uralkodott. E templomok körül idővel különböző rendeltetésű épületeket emeltek a gyógyulni vágyók fogadására és ellátására. Némely helyen sportpályát és színházat is építettek, így például Epidauroszban, ahol ezeknek helyreállított romjai ma is megcsodálhatok. Minden kellemes környezeti hatás, ami a lelki és a testi gyógyulást elősegíthette, jelen volt ezeken a helyeken. A templomi gyógyítást egyébként nem a görögök találták ki. Az egyiptomiak már jóval előttük is gyakorolták ízisznek, az életet fenntartó istenüknek szentelt templomaikban. A görög területeken meghonosodott úgynevezett „templomi alvás” a következő módon folyt le. A beteg, megérkezve a szent helyre, megtisztálkodott, böjti ételeket fogyasztott. Miután átadta az istenségnek hozott áldozati ajándékait, alkonyaikor nyugovóra tért a templomban. A csendes félhomályban szelídített kígyók siklottak körülötte. A misztikus környezetben megélénkült a képzelete, majd a köny-
