Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A mikroszkopizálás

A mikroszkopizálás

ELSŐ PILLANTÁSOK A PARÁNYOK BIRODALMÁBA

Az új technikai találmányok nem egy esetben a fejlődés addig feltáratlan útjait nyitották meg a természettudományokban. A nagyítólencse feltalálása és tökéletesítése elsőként a csillagászatban hozott roppant fordulatot. A 16. századtól sorra követték egymást a nagy felfedezések - gondoljunk csak Kopernikusz, Kepler, Galilei tudományos teljesítményeire. A nagyítólencse azonban nemcsak a távoli égitestek világát közelítette az emberi szemhez. Felébredt a parányok birodalma iránti érdeklődés is.

Nem tudjuk pontosan, hogy ki és mikor készített először mikroszkópot. Annyi bizonyos, hogy Hollandiában terjedt el a 17. század elején. Annak azonban, hogy az ember vizsgálóeszközöket készítsen, alapfeltétele a valamire irányuló kíváncsiság. A 17. század legjobb tudósairól elmondható, hogy bennük a természet megismerésének vágya még soha nem tapasztalt mértékben fokozódott. Tovább növelte az érdeklődést, hogy az óceánok merész hajósai új világrészek híreit hozták. Addig nem látott növények, állatok, ásványi anyagok kerültek az ámuló európaiak szeme elé.

A szabad szemmel nem látható kicsinységú világ megismerése akkoriban közvetlenül még nem lehetett az orvostudomány hasznára. Elsősorban az élő szervezetekről való tudásunkat gyarapította. Annak a fontos tudománynak az alapjait segítette lerakni, amit később majd biológiának neveznek. Az első kiemelkedő mikroszkopizáló tudós, Antoni Leeuwenhoek (1632-1723) nem is volt orvos. Még csak tanult ember sem, hanem foglalkozásra nézve posztókereskedő, később városi tisztviselő szülővárosában, a hollandiai Delftben. Igen magas életkort ért meg, nagy családja volt, városát sohasem hagyta el. Semmi rendkívüli nem volt benne azon kívül, hogy szenve-