Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
Megismerjük a test szerkezetét
Érábrázolás Vesalius könyvéből 48 és rosszul adják elő, alkotóan alig művelik. Ennek nemcsak általában az orvostudomány látja kárát, hanem különösképpen a sebészet, ami anatómiai tudás nélkül csupán alacsony szinten művelhető. A mű előszava arról is szól, hogy mekkora ellenállással kell számolnia a merész újítónak. Vesalius sorsa ebben a tekintetben tipikus, több változatban ismétlődik a kortárs orvosok, általában a természettudósok esetében. Eljutottunk abba az időszakba, amikor az emberi tudás fejlődését drámai események, a felfedezők és a konzervatív körök összeütközése kíséri. Olykor az is előfordult, hogy a felfedező tudós nézetei miatt az életét is kockáztatta. E veszélyek kivédésére ajánlotta Vesalius munkáját az uralkodónak, V. Károlynak, kérve megértését és jóindulatát műve iránt. Sejtette, hogy sokan elutasítják majd, főleg az idősebb tudósok, akik „szorgalmasan elkerülték az anatómiát, és szégyellni fogják, hogy eddig vakok voltak, nem vettek észre dolgokat, amiket mi előadunk, noha nagy nevet harcoltak ki maguknak a mesterségben”. Vesalius jól számított. A munka megjelenése szakmai körökben valóban dühös, elutasító véleményeket váltott ki. A leghevesebben egykori párizsi tanára támadta. Gúnyt űzve Vesalius nevével, azt „Vesanius”ra változtatta, ami latinul őrültet jelent. Ennél nagyobb baj azonban szerencsére nem következett be. Lehet, hogy a királyi kegy mégiscsak védelmet nyújtott. Az uralkodói jóindulatra vall az is, hogy a fiatal tudóst nem sokkal a mű megjelenése után az udvarba hívták, ahol magas orvosi hivatalt kapott. Ezzel azonban vége is szakadt a sokat ígérő tudományos pályafutásnak, mert udvari orvosként Vesalius teljesen elszakadt az anatómiai kutatások lehetőségétől. Említettük már, hogy a régebbi anatómiák ábráira kivétel nélkül a sablonosság és a pontatlanság volt jellemző. Sokan ezért az illusztrációt feleslegesnek tartották. Vesalius azonban rendkívül nagy súlyt helyezett arra, hogy az ábrák elősegítsék az oktatást, pontosan rögzítsék a bonctani adatokat. E célját el is érte. Műve elsősorban a nagyszerű illusztrációkkal hívja fel magára a figyelmet. A képanyagot egy Jan Calcar (1499-1550) nevű flamand művész készítette, aki a híres velencei festő, Tizian tanítványa volt. A képek nemcsak grafikai szempontból, hanem célszerű beállításuk, megfelelő méretük, szakszerűségük
