Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Megismerjük a test szerkezetét

ELJUTUNK AZ EMBER ANATÓMIÁJÁHOZ

Andreas Vesalius 1514-ben Brüsszelben született - a város akkoriban a Habsburg Birodalomhoz tartozott. Apja a császár gyógyszerésze volt, a család ilyen módon szorosan kötődött az uralkodóházhoz. Ez a körülmény mélyen befolyásolta Vesalius tudományos pályafutását és későbbi életútját.

Mindig szenvedélyesen érdeklődött az anatómia iránt. Gyermekkora óta minden lehetőséget megragadott, hogy boncolhasson. Eleinte kis állatokat: egeret, madarat, kutyát, macskát. Később nem érte be ennyivel. Előfordult, hogy néhány társával összebeszélve, a kivégzőhelyről éjszaka nagy titokban holttestet szereztek, és a lakásban rejtették el. A kockázatos vállalkozás eredményeként teljes emberi csontvázzal rendelkezett.

Egyetemi tanulmányait Brüsszelben és a közeli Löwenben kezdte. Minthogy az oktatás színvonala ezeken a helyeken nem elégítette ki, a párizsi egyetemet kereste fel. Akkoriban Európa-szerte megszokott volt, hogy a tudásra éhes fiatalok több egyetemet is végigjártak, vándoroltak, hogy a legjobb oktatókat hallgathassák. A híres egyetemeken általában több országból érkezett diákok tanultak együtt. Az volt a szokás, hogy nemzetek szerint, csoportokba tömörültek, így tartották számon őket. E kimutatásokból állapítható meg a magyar diákok részvétele is Európa egyetemein.

Párizsban Vesalius egy valóban jó képességű professzortól tanulhatta az anatómiát, aki az átlagon felüli alapossággal adta elő az anyagot. Sokat fáradozott azon, hogy a csontok, az izmok, illetve azok részeinek megkülönböztetésében egységes jelöléseket alkalmazzon és fogadtasson el. Ugyanakkor azonban szinte vakon követte Galénoszt, nem tűrt meg semmiféle eltérést az ő anatómiájától. Vesalius ezt nehezen viselte el, és kevesellte a párizsi boncolási lehetőségeket is. Emiatt aztán egyre több súrlódás támadt közte és mestere között, viszonyuk megromlott.

Vesaliust azonban kemény fából faragták, nem adta fel terveit. Amikor felismerte, hogy a párizsi egyetem már nem nyújthat többet a számára, továbbvándorolt. Tanulmányainak következő színhelye Padova, a Velencei Köztársaság nagy hírű egyeteme lett. Velence államában volt akkoriban a legtürelmesebb,