Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Az orvostudomány ébredése

táplálkozását. Fontos adatokat állapított meg a méhen belüli vérellátás mechanizmusáról, érösszeköttetéseiről. Ő tisztázta véglegesen, hogy a vizeletet a vese választja ki, nem pedig a húgyhólyag, mint azt akkoriban sokan gondolták. Híresek voltak idegélettani kísérletei. Különböző szinten és mélységben átvágta a gerincvelőt. Ilyen módon bénulásokat idézett elő, amiből a beidegzésre következtetett. így állapította meg több fontos agyideg rendeltetését. Fontos felfedezése volt e téren a hangszalagot mozgató ideg meghatározása.

Az elmondottakból is következik, hogy Galénosz nemcsak a hippokratészi nedvkórtan általánosságaiban fogta fel a betegségek keletkezését, hanem a szervek és tartozékaik, tehát anatómiai képletek elváltozásait is figyelembe vette. Ez megint csak igen fontos előrelépés. Megkülönböztette a tüdő- és a mellhártyagyulladást. A hang megváltozását a gége megbetegedésére vezette vissza. Észlelte, hogy a sárgaság az epeutak elzáródásából következhet. Ideggyógyászati kórképeket határozott meg. Olyan gyakorlattal rendelkezett a diagnosztikában, hogy könyvet írt arról, miként kell a színlelőket leleplezni.

Nagy figyelmet szentelt a tünettannak. Megállapította a gyulladás jeleit. Osztályozta a lázas betegségeket. Aprólékosan megkülönböztette az érverés fajtáit. Harminc változatot is leírt, ami nyilvánvalóan túlzás, és azt jelenti, hogy Galénosz a lényegtelen, a gyakorlatban elhanyagolható eltéréseket is figyelembe vette. Érdekes módon, a korabeli orvosokhoz hasonlóan, Galénosz is hangsúlyozta, hogy a pulzus hirtelen felgyorsulásából vagy lassulásából következtetni lehet a páciens lelki állapotára (örömére, féltékenységére, szorongására stb.).

A pulzustan túlburjánzása, az ezzel kapcsolatos fontoskodás, ami a későbbi évszázadok orvosait gyakran jellemezte, részben a galénoszi tanításokra vezethető vissza. Ugyancsak innen ered a beteg vizeletének igen aprólékos vizsgálata, ami olykor annak szaglására, megízlelésére is kiterjedt.

Maradandó hatást tett az utókorra Galénosz gyógytana is. Miután ehhez akkor még teljesen hiányoztak a valós kórtani ismeretek, ez a gyógytan pusztán feltételezett elméleti alapokra épült. Galénosz abból indult ki, hogy a szervezetben lévő meleg, hideg, szárazság és nedvesség arányán múlik az em-A