Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
Az orvostudomány ébredése
azzal, hogy hallgatóságommal közlöm: a komoly májbajok esetében létezik még egy tünet, de attól tartottam, hogy kockára teszem az eddigi ünneplésemet, amivel elárasztottak. Ám ekkor eszembe jutott, hogy ugyanezt kórjóslat formájában is elmondhatom. így hát a beteghez fordulva megjegyeztem: ha eddig még nem történt volna, megeshet, hogy úgy érzi, mintha a jobb kulcscsontját húzná valami. A beteg erre nyomban azt felelte, hogy ilyet már eddig is érzett.” Mondanunk sem kell, hogy Galénosz igen ügyesen használta ki gyorsan terjedő népszerűségét. Nem maradtak el persze az irigy kollégák támadásai sem. A szakmai, filozófiai és személyeskedő vitákban azonban mindig kitűnően feltalálta magát. Úgy tűnik, az ilyesmi nemhogy elkedvetlenítette volna, de egyenesen feltüzelte képességeit. Rövidesen magas rangú római arisztokraták orvosa lett. Egyik híve, Boethus, akinek a feleségét sikerült meggyógyítania, elmélyedt beszélgetéseket folytatott vele anatómiai és élettani kérdésekről. Lehetővé tette, hogy Galénosz állatboncolásokat és kísérleteket folytasson. Gyorsírókat is bocsátott rendelkezésére, hogy észleléseit lejegyezzék. Galénosz útja még magasabbra vezetett. Kezelte a császár néhány közvetlen hozzátartozóját. Megismerkedett Marcus Aureliusszal is. Ekkor azonban, 37 éves korában, dicsősége csúcsán Galénosz sietve elhagyta a fővárost, és 166-ban újra Pergamonban tartózkodott. Ennek okát pontosan nem ismerjük. Csak annyit tudunk, hogy azokban az esztendőkben kelet felől valamilyen tömegpusztító járvány közeledett. Lehet, hogy Galénosz ezért távozott Rómából? Vagy éppen otthon akart lenni a nehéz időkben? Hamarosan azonban a császári udvarba hívatták. Ha vonakodva is, teljesítette a parancsot. A császár magával akarta vinni az északi hadjáratára. Galénosz azonban elérte, hogy a császárfi, Commodus orvosaként Rómában maradhatott. Az uralkodók váltották egymást, de Galénosz 30 éven át udvari orvos maradt. О készítette a császár számára a mérgezések megelőzésére szolgáló ellenmérget, a különleges öszszetételű „terják”-ot. Közben élénk tudományos és irodalmi tevékenységet is folytatott. Hihetetlenül termékeny volt. Mintegy 400 könyvet írt, melyek nagy része elveszett vagy csak töredékesen maradt ránk. Érdeklődése az orvostudományon kívül a filozófia 26
