Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A hagyományos sebészettől a modern műtétekig

származású ember volt, nem egyetemen tanult, annál többet merített a tapasztalatból. Hosszú, tevékeny életében sok hadjáraton vett részt. Húsz könyvet írt, amelyek nagyban előmozdították a szakma fejlődését. Több fontos újítást vezetett be, ezek közül néhánnyal részletesebben foglalkozunk.

A 16. századi hadjáratokban már rendszeresen használták a puskaporral működő kézifegyvereket és ágyúkat. A puskaporral szennyezett sérüléseket akkoriban mérgezőknek tartották, és a méreg semlegesítésére forró olajat öntöttek a sebbe. Ez a kezelési módszer sok szenvedéssel járt, ráadásul felesleges és ártalmas volt. Elhúzódó sebgennyedést, végül csúnya hegeket okozott. E rossz módszer elterjedéséhez egyébként az az ősi eredetű tévtan is hozzájárult, hogy a jó sebgyógyuláshoz hozzátartozik a gennyedés, mert így ürülhetnek ki a „rossz nedvek”.

Eleinte Páré is alkalmazta a forró olajat. Az egyik véres csata után azonban elfogyott a készlete, csak a tisztek ellátásához volt elegendő. A közkatonák sebeit rózsavízzel, terpentinnel vagy kútvízzel öblítette át, majd bekötözte. Másnap csodálkozva tapasztalta, hogy amíg a forró olajjal kezeltek lázasak, és erős sebfájdalomra panaszkodtak, addig azok, akiknek

Páré hadisebészeti munka közben