Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A nagy hatású gyógyszerek megjelenése

jal eteti őket, úgy igen hamar megszűnik a vérszegénységük, vörösvérsejtjeik gyorsan regenerálódnak. E megfigyeléseit a szaksajtóban közölte. Évekkel később George Richards Minot (1885-1950) és William Parry Murphy (1892-) amerikai orvosok e közlemény alapján megpróbálták egy vészes vérszegénységben szenvedő betegüket májétrenddel gyógyítani. Ez sikerült is! A beteg vérképe gyorsan javult, gyakorlatilag visszanyerte egészségét.

A felfedezés nyomán az új kezelési mód gyorsan elterjedt. Igaz, keserves dolog volt a szükséges napi egykilónyi nyers májat elfogyasztani, de az élet megmentéséért a betegek ezt az áldozatot is meghozták. Hamarosan kedvezőbben alakult a helyzet, mert készítettek izomba fecskendezhető májkivonatot is. Ezeket az eredményeket tetőzte be а В—12, a tiszta hatóanyag előállítása. Most már az is tisztázódott, milyen szerepet játszik ez a vitamin a vérképződés élettani folyamatában.

A modern gyógyszerek felfedezésének bemutatásakor csupán néhány kiemelt, életmentő készítménnyel foglalkoztunk. Nem szóltunk a sokféle kitűnő fájdalom-, lázcsillapító, nyugtató, szíverősítő és egyéb hatású gyógyszerről. Végérvényesen elmúlt az az évszázadokig tartó időszak, amikor az orvosnak és a betegnek be kellett érnie csupán tüneti terápiával. Számos, régebben befolyásolhatatlan, súlyos betegséget tudunk már meggyógyítani, vagy legalábbis képesek vagyunk a páciens számára hosszú, panaszmentes éveket biztosítani. Ehhez persze mindig az orvos és a beteg együttműködése szükséges.