Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

A nagy hatású gyógyszerek megjelenése

kell persze jegyeznünk, hogy a tüneti kezelés sem csekélység. „A fájdalom csillapítása isteni dolog”, állította egy ősi mondás. Valamennyien tudjuk, hogy ez mennyire igaz. Nagyra értékeljük a jó altatószert, a hashajtót és egyéb gyógykészítményeket, ha szükségünk van rájuk, még akkor is, ha a kiváltó okot nem szüntetik meg.

Különlegesen értékesek azonban azok a gyógyszerek, amelyekkel a betegségek meggyógyíthatok. Ezek közül, időrendben haladva, először a kinint kell említenünk. Pontosabban kínafakérget, amit a bennszülöttek már régóta ismertek és használtak, és ami a 17. században került át Peruból Európába. Ez gyógyította meg a perui spanyol alkirály feleségét, Chincona grófnőt is, aki névadója lett a gyorsan népszerűsödő gyógyszernek. De nevezték azt jezsuita kéregnek vagy pornak is, mivel a jezsuita papok közvetítésével jutott el földrészünkre az 1630-as évek elején.

A kínafa kérge, aminek a hatóanyagát, a kinint csak a 19. században azonosították, általában lázzal járó betegségekben, kiváltképpen a malária bizonyos formáiban vált be. Amikor e betegség mikroszkopikus kórokozóját felfedezték, bizonyitották, hogy a kinin megfelelő adagolásban bizonyos fajok szaporodását meggátolja. Ilyen módon meggyógyítja az Európában leggyakrabban előforduló maláriatípusokat.

A gyógyszer hatásosságát természetesen már a 17. században is felismerték. A malária akkoriban meglehetősen elterjedt betegség volt földrészünkön is, és a kínafakéregböl készült oldatra sok embernek lett volna szüksége. Minthogy eleinte keveset hoztak be, ma-Gyógyszerüzem a 18. században