Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Változatok a betegségek felismerésére

így készítették az első röntgenfelvételeket 1900 körül. Mint látható, egyáltalában nem védekeztek a sugárzás ellen gozták és alkalmazták, eleinte kezdetleges gépekkel, többnyire a sugárzásnak kiszolgáltatva végezték munkájukat. Nem voltak, sokáig nem is lehettek tisz­tában sugárveszélyeztetettségük mértékével és várha­tó következményeivel. Tragikus tapasztalatok árán kellett megtanulni, hogyan is teremthetők meg a vi­szonylag biztonságos röntgenezés feltételei. A hirte­len nagy sugárterhelésre bekövetkező röntgenártal­mat hamar megismerték, de a hosszú ideig tartó, ösz­­szegeződő sugárzásból következő daganatos, vérkép­zőszervi károsodásokat csak évek múltával. A rönt­gendiagnosztika kidolgozásáért számos orvos és asz­­szisztens fizetett az életével. A szervezetben zajló energetikai folyamatok egy része bioelektromos. Ezek közé tartozik a szívmunka során termelődött áram, amelyet már a múlt század közepén kimutattak és mértek. Ám több évtizednek kellett eltelnie, amíg a holland Willem Einthoven (1860-1923) a 20. századforduló éveiben megalkotta a szív élettani és kórtani vizsgálatára alkalmas húros galvanométert, a mai EKG-készülék ősét. Ezzel az új műszerrel eleinte főként a szívritmus

Next

/
Thumbnails
Contents