Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)
A szervezet életműködéseinek nyomában
az irányítás. Többféle hormon létezik, amelyek befolyásolják a testi és a szellemi fejlődést, a nemi jelleg kialakulását, az anyagcsere-folyamatokat stb. A hormonok másik közös sajátsága, hogy speciális mirigyekben, illetve sejtekben termelődnek és „belső elválasztásának, mert közvetlenül a véráramba kerülnek. A velük szembeállítható „külső elválasztású” anyagok valamilyen kivezető csövön hagyják el a mirigyet, ahol képződtek. így választódik ki például a nyál és az epe. Amikor a múlt században tudományosan kezdtek foglalkozni a táplálkozással, először azt állapították meg, hogy az élet fenntartásához bizonyos mennyiségű kalóriát kell bevinni a szervezetbe. Később az is kiderült, hogy a tápanyagoknak három fő csoportja van: a fehérjék, a zsírok és a szénhidrátok. Kísérletileg bebizonyították, hogy ezek mint kalóriaforrások egymást részben helyettesíthetik, de egy bizonyos minimális mennyiségű állati eredetű fehérjére az embernek feltétlenül szüksége van. Sokan úgy vélték, e felfedezésekkel minden tisztázódott a táplálkozástan terén. Mégis, minduntalan felmerültek kérdések, amik arra utaltak, hogy itt is vannak még titkok. Hosszú évszázadok óta ismert, hogy ha egy közösség hetekre, hónapokra egyoldalú táplálkozásra kényszerül - például egy tengeri úton csak sós heringet fogyaszt -, előbb-utóbb fellép a skorbutnak nevezett betegség. Ez főként általános gyengeségben, nagyfokú vérzékenységben nyilvánul meg, és előbbutóbb halálhoz vezet. Nemegyszer előfordult azonban, hogy a skorbutban szenvedő, menthetetlennek látszó embereket társaik egy szigetre tették ki, ahol friss gyümölcsöt, zöldségfélét ehettek. Ekkor csodálatos fordulat következett be: a tünetek elmúltak, a betegek visszanyerték erejüket, hamarosan meggyógyultak. Ezt kezdetben úgy magyarázták, hogy az egyoldalú koszt valamilyen mérgezést okoz, a gyümölcs és zöldségfélék pedig ellenmérget tartalmaznak. Később a betegség okának valamilyen vegyi zavart tartottak, amit savanyú hatású ételekkel lehet ellensúlyozni. Ezt támasztotta alá az a tény is, hogy a citrom és a káposzta különösen jó „gyógyító” ételnek bizonyult. Bármint gondolkodtak is erről, a helyes tapasztalat alapján a 16. századtól a hajós nemzetek - előbb a hollandok, majd a spanyolok és a portugálok, ké-
