Birtalan Győző: Óriáslépések az orvostudományban (Budapest, 1989)

Az orvosi művészet kezdete

katlan és visszataszító anyagok is szerepelnek, például különböző állatok vizelete és széklete.

Maradt ránk olyan óegyiptomi papirusztekercs is, ami sebészeti esetekről számol be. Ezekre szintén igen részletező tünettani leírás a jellemző, ami körültekintő orvosi vizsgálatra utal. A sebészeti beavatkozásoktól ugyanakkor igyekeztek tartózkodni. Az óegyiptomi medicina egyik negatív sajátossága, hogy tudományosan nem foglalkoztak anatómiával, noha halottaikat közismerten nagy szakszerűséggel balzsamozták be, tehát rengeteg alkalmuk nyílt a boncolásra.

Az egyiptomi nagyvárosokban megfigyelhető bizonyos specializálódás. Ez vonatkozik a fogászatra, szemészetre, bőrgyógyászatra, a nőgyógyászat egyes területeire. Ezekkel a munkákkal általában alacsonyabban képzett mesteremberek foglalkoztak, akiknek társadalmi tekintélye mélyen az orvospapoké alatt állt.

Az ógörögök társadalmi, politikai és tudományos életében azonban olyan elemek jelentkeztek, amelyek a fejlődés teljesen új, másféle útját nyitották meg. Ellentétben a központilag irányított, roppant méretű rabszolgatartó államokkal, a görög városállamok egymástól független és egymással versengő kisebb egységeket alkottak. Ez nemcsak politikai és gazdasági vállalkozókedvüket serkentette, hanem a legtöbb helyen kedvezett a demokratikus vezetés érvényesülésének is. Mindez egyéni önállóságra, véleményalkotásra nevelt. A vélemények súrún ütköztek, a vitakészség magas szintre emelkedett. A gondolkodás kifinomodott.

Érthető, hogy ilyen körülmények között Hellászban, a görögök földjén a tudományos életet nem nyomasztotta annyira a papság vezető szerepe, ahogyan más, ókori birodalmakban. Sokáig virágzott itt is a templomi gyógyítás kultusza, de nem került kiváltságos helyzetbe. Nem gátolta meg a másfajta gondolkodás kibontakozását. Felnövekedhetett a természettudományos világnézeten alapuló orvostudomány.

Bármily képzeletgazdag mitológiát alkottak a görögök, igazi filozófusaik ezt sohasem tévesztették öszsze a tapasztalatból építkező, logikusan átgondolt világképpel. Az időszámítás előtti 6. századtól több olyan magyarázat is keletkezett, amely valamely „ősanyagból” származtatta a világot és a földi életet.

10