Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - IV. Fejezet. A munkások önsegélye
301 munkai tömeges Abbahagyásának jogosságát, szembehelyezzük vele a dolgozni kívánók munkára való jogát. Persze e megoldás mellett is a sztrájkőr szemállásnak, vagyis oly munkások felállításának; akik a dolgozni akarókat felvilágosítják és rábeszélik, büntetlenül kell maradnia addig, amíg erőszakhoz nem nyúlnak. Ezt a megoldást választotta Anglia már 1896-ban és ezzel elesnek azok a különleges büntetőjogi tilalmak, amelyek régebben néhol a sztrájkőrszemállásra vonatkozólag fennállottak. E,z természetesen nem jelenti az erőszak törvényesítését ebben a keretben sem, hanem csak azt, hogy az általános büntetőjogi rendelkézések nyernek alkalmazást a sztrájkőrszemállással kapcsolatos erőszakosságok esetében is. A sztrájkok üldözésének elejtése és a munkabeszüntetésnek a munkások jogaként való felfogása távolról sem jelenti természetesen azt, hogy a sztrájkot kívánatos fegyvernek ismerjük el. A munkások körében is mind tudatosabbá válik az, hogy a sztrájk kétélű fegyver, amely nemcsak előnyt, hanem súlyos hátrányokat hozhat magukra a munkásokra is. Éppen ezért a sztrájkok üldözéséről a súlypont mindinkább a sztrájkok megelőzésére tolódik el, amelynek eszközeivel a következőkben fogunk foglalkozni. A nélkülözhetetlen üzemek működésének biztosítása érdekében egyébként több országban munkavédelmi szervezetek alakultak. Céljuk nem általában a sztrájkok letörése, hanem oly esetekben a szükséges munkaerő rendelkezésre bocsátása, midőn a legsürgősebb közérdeket veszélyezteti a sztrájk (pl. villamos müveknél, vízvezetékeknél stb.). Magyarországon a háború előtti időkben általában a sztrájkot szakszervezetek alakításának nehezítésével és különösen azzal igyekeztek leküzdeni, hogy nem engedték e szervezetek alapszabályaiba ellenállási alap gyűjtésére vonatkozó rendelkezések felr vételét, azonban habozás nélkül megengedték, hogy néhány munkaadói szervezet munkáskizárások esetére kölcsönös támogatásra vonatkozó szakaszokat vegyen fel az alapszabályaiba. Kiáltó példája ez annak a szellemnek, amellyel közigazgatásunk a munkás és a munkaadó közötti küzdelem kérdését kezelte. Tisza István belátta, hogy a sztrájk a gazdasági küzdelem eszköze, Ш04-Ьеп ilyirányú rendelete* is adott ki. Álláspontja azonban az volt, hogy a sztrájknak nem szabad erőszakkal, sem pedig szerződésszegéssel párosulnia; ilyen irányú törvényjavaslatot is akart az országgyűlés elé terjeszteni. Erre azonban éppoly kevéssé került sor, mint annak a gondolatnak megvalósítására, hogy a dolgozni akarók védelme címén alkottassék törvény. Így azután a sztrájk kérdése nálunk a mezőgazdaságban és a vasutaksoknál fennálló tilalmak kivételével máig sincsen törvénnyel rendezve. Gazdasági rendünk átalakulásával természetesen a sztrájk kérdésének rendezése is az új szellemnek megfelelő megoldást kíván. 8. A kollektív szerződések. Ha a sztrájk korszerű szabályozásának kérdéseit akarjuk megérteni, mindenekelőtt azzal az átalakulással kell tisztába jönnünk, amelyet egyrészről a szakszervezetek működése, másrészről pedig a sztrájkok szaporodása a munkaviszonyban előidéztek. Mindkettő ugyanis a munkaszerződés létrejöttének egy új útját egyengette. A szakszervezet harcra való egyesülés kedvezőbb munkafeltételek kivívása érdekében. A szakszervezet célja a munkás elszigeteltségének megszüntetése és az egyesülés erejével kedvezőbb munkafeltételek elérésében való támogatása. A sztrájk is, akár eleinte mint vad sztrájk, akár pedig később mint a szakszervezetek által irányított sztrájk, az összetartás ereje 'útján való küzdelem jobb munkafeltételek elérése érdekében. Midőn a szakszervezetek a munkást a munkaviszony kialakításában egyéüi elszigeteltségéből emelik ki és az összetartásban rejlő erőt használják fel a munkafeltételek javítására, szembekerültek a munkaadók felfogásával, amely szerint a munkafeltételek megszabása az egyes vállalkozó és az egyes munkás magánügye, amelybe másnak beleszólása nincsen. A sztrájk megszüntetése érdekében azonban a vállalkozók mind gyakrabban voltak kénytelenek szakítani ezzel az elvvel és így lépésről lépésre engedni a munkások ama követelésének, hogy a munkafeltételek a munkások összességével való megállapodás úján szabassanak meg. Az ilyen megállapodásokat, amelyek egy munkaadó vagy később mindinkább a szakmabeli munkaadók szervezete és az üzembeli munkások összes
