Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - IV. Fejezet. A munkások önsegélye
osztály ellen ugyanis arra késztelte a két egymással küzdő pártot, hogy közös alapot keressenek az elnyomatás elleni küzdelemben, amely aztán 1875-ben a gótai programmban meg is született. A Lassa/Ze-pártiak lassankint való háttérbe szorulása folytán, valamint a német szocialista törvény hatása alatt a marxisták befolyása annyira növekedett, hogy az 1891-i erfurti programm mellőzte a Lassalle-féle elvekből átvett pontokgt és egészen marxista alapra helyezkedett. A szociáldemokrácia befolyása Németországban már a hetvenes években erősen növekedett. Bismarck minden erőlködése ellenére is 1871-ben már két szociáldemokrata képviselő* került be a birodalmi gyűlésbe; számuk 1893-ban 44-re, 1912-ben pedig 110-re növekedett. Az 1928. évi németbirodaírni választásoknál 30'7 millió szavazatból kilencmilliónál több szociáldemokrata szavazat adatott le, tehát az összes szavazatok 29’8%-a. Ausztriában az 1930. évi választásoknál a szavazatok 41%-a jutott a szociáldemokrata Íúrira. Más országokban is erősen növekedett a szociáldemokrata szavazatok száma. gv p. o. Belgiumban az 1900-as választásoknál a szociáldemokrata párt mint másoderős párt került a parlamentbe. Nagy politikai befolyáshoz jutott a szociáldemokrácia Svédországban és több északi államban. A szociáldemokráciához hasonló erejű politikai munkásmozgalmat a keresztényszocializmus nem tudott teremteni Ennek egyik oka mindenesetre az, hogy a politikai radikalizmus nincsen programmpontjai között. Talaja eleinte inkább á kézmű és a képzettebb alkalmazottak körében, kevésbbé a gyári munkásság körében volt. Igazán erőre kapni csak a keresztény-szocialista szakszervezetek alapításávál tudott. Ez Németországban 1894-ben vette kezdetét, Nálunk Giesswein Sándor kanonok volt e mozgalom egyik főharcosa a háború előtti időkben. Németországban a liberális párt is igyekezett a munkásságot magának megnyerni, de liberális munkásmozgalmat nem, csak közömbös szakszervezeteket sikerült létesítenie. Erről alább szólunk. Kevés kivételtől eltekintve a polgári osztályban a munkásmozgalom indokai és célkitűzése iránt a megértés teljesen hiányzott. Vállalkozói körök igyekeztek az ellenszenvet táplálni. Ezek hatása alatt a kormányok a lehetőséghez képest igyekeztek a munkásmozgalmat elnyomni. Legerőszakosabban ez a cári Oroszországban történt. Az 1917. év fordulópontot jelent a munkásmozgalom történetében. A bolsevik párt győzelmével a munkásmozgalom győzött Oroszországban és a második világháború befejezése egészen megváltoztatta a légkört a munkásmozgalom számára. Sombort, W.: Sozialismus und soziale Bewegung. 5. Aufl. Jena, 1905. Ma a 10. kiadás. — Der proletarische Sozialismus. Jena, 1925. (E munka II. kötete tartalmazza a munkásmozgalom leírását.) — Meyer, R.: Der Emanzipationskampf des vierten Standes. 2. köt. 2. kiad. Berlin, 1882. — Beer, M.: Allgemeine Geschichte des Sozialismus und der sozialen Kämpfe. 5. köt. Berlin, 1921—24. — Kralik, R.: Geschichte des Sozialismus der neuesten Zeit. Graz, 1925. — Mehring, F-: Die deutsche Sozialdemokratie. Stuttgart, 1897. — Schröder, IV.: Geschichte der sozialdemokratischen Parteiorganisation in Deutschland. Dresden, 1912. — Luxemburg, R.: Was will der Spartakusbund? Berlin, 1922. — Güttler. G.: Die englische Arbeiterpartei. Jena, 1914. — Louis, PHistoire da la classe couvriére en France. Paris, 1927. — A Szovjetúnió kommunista (bolsevik) pártjának története. Budapest, 1945. 2. A szakszervezetek. A munkásságnak a fennálló gazdasági renddel való elégedetlenségéből származó mozgalma nem szorítkozhatott tisztán politikai térre. Nem maradhatott el a küzdelem a gazdasági téren sem; hiszen a bérmunkássors hátrányai gazdasági téren mutatkoznak közvetlenül. A gazdasági mozgalom, ahogy e küzdelmet nevezhetjük, lényegileg különbözik a politikai munkásmozgalomtól. Eltérő a természete azért, mert nem politikai, hanem gazdasági eélt tűz maga elé, nevezetesen elsősorban a bér emelését, de általában a munkafeltételek javítását. A politikai küzdelemtől eltérő szervezetet is kíván, mert a bérmunkás viszonyai közvetlenül a szakma körében alakulnak. így születtek meg a gazdasági küzdelem jegyében a szakszervezetek, mint a munkásoknak szakmák szerint való tömörülései. Az angol munkásság volt az első, amely a radikális politikai küzdelmeknek az első szakszervezetek keletkezésének korában való kilátástalanságát átlátva, kifejezetten gazdasági irányban kezdett szervezkedni. Ezen az alapon jöttek létre az angol szakszervezetek, a trade unionok, mint a munkások gazdasági küzdelmének szinte klasszikus szervei. Az egyes szakmáknak már régebben voltak, főkép a munkások segélyezésével foglalkozó egyesületei Dr. Beller: Közgazdaságtan II. köt. 19
