Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - III. Fejezet. Jövedelemeloszlási politika
2U Moldenhauer, P.: Internationale Sozialpolitik. Leipzig, 1927. — Heyde, L.: Die Sozialpolitik im Friedensvertrag und im Völkerbundi Jena, 1919. — Manes, A.: Sozialpolitik in den Friedensverträgen und im Völkerbund. Berlin, ШМ. — Ayasawa, I. F.: International Labour Legislation. New York, 1920. — Eckart, Paul und Küttig, Ewald: Das Internationale Arbeitsrecht im Friedens vertrage. Berlin, 1920. — Fehlinger, H. r Internationaler Arbeiterschutz. Berlin, 1(931. — Pribram, К.: Die Probleme der internationalen Sozialpolitik. Leipzig, 1(927. — Settegast, J-: Internationale Sozialpolitik und ihre Beeinflussung durch den Friedensvertrag von Versailles. Berlin-Leipzig, 1930. III. FEJEZET. Jövedelemeloszlási politika. 1. A jövedelemeloszlási politika feladatköre. A törvényes munkásvédelem a munkások egészségvédelmével, kezdi pályafutását. Egyedül ezzel azonban a munkáson nincs segítve. Életviszonyai ugyanis nemcsak a szorosabb értelemben vett munkakörülményektől függnek. Döntő befolyása van a munkás életmódjára, sőt egészségi viszonyaira is annak, hogy a társadalmi termelés eredményében mily mértékben részesedik. A munkapiac elemzésénél láttiík, hogy ,a munkás helyzete a jövedelemeloszlás szempontjából, általánosan tekintve, elég kedvezőtlen. Hiányos volna tehát a szociálpolitika, hai e tényállással nem számolna és a jövedelemeloszlási küzdelemre ki nem terjesztené figyelmét. A bérmunkás abból él, amit munkájáért kap. Ha e hányad túl alacsony, széles néprétegek csak nyomorúságosán tengethetik életüket. Sőt még ez sincs számukra biztosítva, mert, ha a munkás betegség vagy baleset folytán keresetképetlenné válik, egészen elveszti létfenntartásának alapját. Ugyanez következik be akkor is, ha munka nélkül marad. Ezeknek a társadalom erkölcsi feladatával össze nem egyeztethető bajoknak az elhárítása a jövedelemeloszlási politika célja. Feladata a jövedelemeloszlási politikának tehát a jövedelemeloszlásnak a vagyontalan néprétegek javára való befolyásolása. A jövedelemeloszlási politika feladata nehezebb, mint az a feladat, amelyet a törvényes munkásvédelemnek kell megoldania, mert magának a piaci automatizmusnak a folyamatába kell belenyúlnia, mégpedig a nélkül, hogy azt alapjában megrendítené és működését kikapcsolná. Olyan eszközökkel kell tehát élnie, amelyek « piac mozgató erőit el nem ernyesztik és mégis elhárítják azt, hogy a piaci küzdelemben előnyösebb helyzetben levő rétegek ezt kihasználva a nemzeti jövedelem olyan nagy hányadát vegyék maguk számára igénybe, hogy a megmaradó hányadon osztozkodó széles rétegek életszínvonala nem érheti el azt a mértéket, amely az emberi követelményeknek és a nemzeti termelékenység által nyitott lehetőségeknek megfelel. A jövedelemeloszlási politika tehát a piaci elv érintetlenül hagyásával törekszik széles néprétegek számára emberhez méltó és a nemzeti termelékenységgel arányban álló megélhetési lehetőségek biztosítására. Törekvésében nem egyedül az anyagi jólét növelésének gondolata vezeti; szerepe van benne annak is, hogy a nép erkölcsi és kulturális színvonalának emelkedése erősen függ a nép anyagi helyzetétől. A jövedelemeloszlási politika természetesen elsősorban bérpolitika, mert közvetlen feladata annak biztosítása, hogy azok. akik munkájukból élnek, megfelelő ellenértéket kapjanak a termelésben való közreműködésükért. Magától értetődik, hogy a bérpolitika: vezető szempontja nem a pénzbér, hanem a reálbér biztosításai Ezért célját csak árpolitikával kapcsolatban érheti el. Így a monopóliumok elleni küzdelem is kiegészítő része lesz a bérpolitikának, amely ilymódon nemcsak a termelői politikával érintkezik, hanem a fogyasztói politikával is, ami teljesen megfelel a jövedelemeloszlás kétrétű
