Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - II. Fejezet. Törvényes munkásvédelem
249 nők hányada a lakosság 25%-a körül volt Angliában, 27—28%-a Magyarországon, Svédországban, Norvégiában, Svájcban, 32 4% Olaszországban és 47 4% Ausztriában. Nagyjában hasonló méreteket mutat a női munka 1920 tájt ísl Emelkedett az aránya Franciaországban, ahol a női népesség 42'2%-át teszi, Svájcban, ahol 31'6%; még jelentékenyebb Németországban (35'6%), míg az Egyesült Államokban csak lü'5%-1 A női munkának a csecsemőhalandóságra gyakorolt hatása közismert. Részletes vizsgálatokat végeztek Hollandiában, amelyek azt mutatják, hogy azokoh a vidékeken, amelyeken a mezőgazdaságban nincsen elterjedve a női munka — ezek főkép az állattenyésztő területek —, a gyermekhalandóságot sikerült a háború előtt 10—10%-ra leszorítani; Svédországban és Norvégiában, is 7 5% volt, míg Bajorországban 1910-ben még 20'£% volt az egy éven aluli gyermek halálozási aránya. (V. ö. Fisher, Edmund: Frauenarbeit und Familie. Berlin, 1914. L. 36|. old.) La reglementation du travail féminin. Bureau International du Travail. Geneve, 1/931. — Zwei Denkschriften zur Vorbereitung einer Internationalen Arbeiterschutzkonferenz. Schriften der internationalen Vereinigung für gesetzlichen Arbeiterschutz. No. 4. Jena, 1905. — Bauer, St.: Die gewerbliche Nachtarbeit der Frauen,. Berichte über ihren Umfang und ihre gesetzliche Regelung. Jena, 1903* — Gerlach, Kurt: Die Bedeutung des Arbeiterinnenschutzes. Jena, li913. — Führt, ff.; Die Fabrikarbeit verheirateter Frauen. 1602. — Salomon: Die deutsche Arbeiterinnenschutzgesetzgebung. 1906. — Leichter: Frauenarbeit und Arbeiterinnenschutz in Österreich. Wien, 1927. — Ansieux, M.: Travail de nuit des ouvriéres de l’industrje dans les pays étrangers. Rruxelles, 1898. — Máday A.: A női munka. Budapest, 1899. 3. A maximális munkanap. Miként láttuk, a munkaidő hosszú volta, egyik tengelye a gyermek- és női munkálok munkafeltételei szabályozásának. A túl hosszú munkaidő azonban nemcsak a gyermek- és női munkának hátránya, hanem a munkáskérdés általános kérdésévé szélesedik ki. Nemcsak a munkások egészségére káros és hátrányos, hanem általa a munkás egész idejének lefoglalásával a munkásnak úgyszólván az emberi, családi vagy legalább is kulturális élete erősen rövidséget szenved. Amily áldásos a, munka az emberre, éppoly károsak túlzásai. Pedig a kapitalisztikus vállalatnak erősen megvan a hajlama airra, hogy a.munkaidőt túlságosan meghosszabbítsa. Erre ösztönöz az a körülmény, hogy a kapitalisztikus vállalkozás alapja a tőke, ennek szempontjai pedig a termelési berendezések minél intenzívebb kihasználását követelik. Az az éles ellentét, amely a munkaidő tekintetében ai vállalkozó és a munkás szempontjából a kapitalizmus erőteljes kibontakozásával mind élesebben mutatkozott, csakhamar a szociálpolitika) alapvető kérdésévé tette a munkaidő szabályozásának problémáját. A szociálpolitikusok siették rámutatni arra, hogy itt nemcsak a munkaidő és a munkás1 érdekének összeütközéséről van szó, hanem a munkaidő rövidítése és észszerű Szabályozása általános társadalmi érdek, mert eltekintve az emberi szemponttól, amely a munkás számára is lehetőséget kíván élete élvezhetésére, a túl hosszúra nyújtott munkaidő a nemzet legbecsesebb termelő tényezőjével, az emberi munkaerővel űzött rablógazdaság, almely nemcsak a munkakedvet, hanem a munkaképességet is aláássa. A munkaadók mereven szembehelyezkedtek a munkaidő rövidítésété irányuló minden törekvéssel és azzal érveltek, hogy ez mindig a termelés rovására megy. Ezzel szemben felvetődött az a kérdés vájjon helytálló- e az az állítás, hogy a munkaidő rövidítése mindig a munkateljesítmény csökkentéséhez vezet? Mélyebb megfontolás nélkül is nyilvánvaló, hogy e kérdésre a válasz erősen viszonylagos. A munkaidő túlságos megrövidítése mellett magától értetődően a teljesítménynek is csökkennie kell, mert valamilyen viszonyban az idő és a teljesítmény mindenesetre állanak egymással. A kérdés csak arra vonatkozik, valóban arányos-e a teljesítmény a munkaidővel? A tények és egyszerű megfontolások is azt mutatják, hogy korlátlanul ez nem állhat. 1 V. ö. Vallentin, A.: L’emploi des femmes depuis la gúerre. Revue Internationale du Travail. Vol. XXV. (1932.) L. 309. és 310. old.
