Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
VII. Rész. Társadalmi politika (szociálpolitika) - I. Fejezet. A szociálpolitika lényege és fejlődése
244 Amióta a kötelező munkásbiztosítás elterjedt, ellátására széleskörű szervezet fejlődött ki. Az eredetileg külön-külön működő munkásbiztosító pénztárak helyébe a társadalombiztosítás széleskörű szervezete lép, amely az egész országra egységes alapon látja el hivatását. Amint a munkásvédelemnek az egyes országokham való kifejlődése maga után vonta e téren külön szervek létesítését, ugyanennek kellett történnie a munkásvédelem nemzetközi vonatkozásban való megalapozásával. A szociálpolitikának természetszerűleg tisztán társadalmi alapon is fejlődhetnek ki szervei. Ilyenek a szorosabb értelemben vett érdekképviseleteken kívül a különböző társadalmi egyesületek, amelyek a munkásügy szolgálatában állanak. A szociálpolitika körében különösen a szegényügy terén van e társadalmi működésnek jelentős szerepe. Gaál Jenő: A munkaügyi hivatalokról. Budapest, 1918. — Navratil Ákos: Jelentés a társadalmi múzeum berendezéséről és annak első évi munkásságáról. Budapest, 1903. — Guimard: Les Chambres et conseilts de l’industrie et du travail! en Belgique, en Holland et en France. 1905. — Harms: Deutsche Arbeilskammern. Tübingen, 1904. — U. a- Arbeitskammern und Kaufmannskammem. 2. Aufl. Tübingen, 1906. 6. A szociálpolitika határai. A szociálpolitika feladata őrködni a fölött, hogy a közgazdaságban a gazdasági szempont ne érvényesüljön az emberi szempontok rovására és a gazdasági haladás gyümölcsei közkinccsé váljanak. Ezért az a mérték, amelyben a szociálpolitika követelményei megvalósíthatók, nemcsak a- társadalom erkölcsi színvonalától és belátásától, hanem a nemzeti termelés eredményétől is függ. A nemzeti jövedelem nagysága ugyanis az, amelyen a nemzet fiai osztozkodnak és amely ennélfogva az életszínvonal emelkedésének lehetőségeit meghatározza. Ezért a nemzeti munka, termelékenységének növelése szorosam érintkezik a szociálpolitikával. Minél termelékenyebb a munka, minél jobban van az megszervezve és minél nagyobb mértékben nyer alátámasztást céltudatos termelési eszközökben, annál tágabb tér nyílik a szociálpolitika számára az életszínvonal emelésében. Gazdag nemzeteknek sokkal könnyebb a szociálpolitika terén a haladás, mint olyan nemzeteknek, amelyeknek csekély nemzeti jövedelem áll csak rendelkezésükre. Nem csodálkozhatunk tehát azon, hogy a termelékenység növekedésének korszaka a szociálpolitika erős haladásának korszaka is volt. Ebből viszont következik az is, hogy a szociálpolitikái lehetőségek bizonyos vonatkozásban a nemzeti elszegényedés korában csökkennek. Természetesen ez nem vonatkozik a munkaerő védemére, amely magának a termelékenység növelésének fontos tényezője, hanem azokrta a lehetőségekre, amelyek az életszínvonalnak emelése számára nyílnak. A vállalkozás számárai a szociálpolitika terhekkel jár, amelyeket csak olyan mértékben képes elviselni, hogy megtalálja számítását. Nehéz időkben kisebb teher viselése is fékező hatással van számára, mint jó gazdasági viszonyok között Munkásjóléti intézmények létesítése ilyenkor csak lassúbb ütemben lehetséges, mert azoknak a nemzeti jövedelemből kell kikerülniük, amely pedig nagy részben a nemzeti termelékenység emelésére fordítandó, éppen azért, hogy a szociálpolitikai haladás útja mielőbb megnyíljék. Az első világháború után maguk a szociálpolitikusok hangoztatták a szociálpolitika határait. A gazdasági élet megújhodási erejét azonban alulbecsülték. A mutatkozó gazdasági bajok ellenére is a termelékenység gyorsabban nyerte vissza erejét, úgyhogy gyorsan új erőre kapott a szociálpolitika továbbfejlődése is. A második világháború pusztításai sokkal nagyobbak, de talán nem jogosulatlan az a remény, hogy a megújhodás életereje a fennálló nehézségekkel is belátható időn belül meg fog birkózni és a szociálpolitikai haladásnak újabb lehetőségeket fog nyújtani; a demokratikus fejlődésben ez erős támaszt fog találni. Windschuh, J.: Grenzen der Sozialpolitik. Leipzig, 1929. — Trzka, В.: Soziale Lasten als Kostenfaktor. Wien, 1933. — Kamps, R.: Die Grenzen der sozialen Belastung in der deutschen Industrie. Berlin, 1936.
