Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
V. Rész. Közlekedési politika - II. Fejezet. A vasutak
211 pítsa meg a díjakat, amelyekért szolgálatait mindenkinek felajánlja. Ezeknek a vasút részéről egyoldalúan megállapított díjaknak rendszeres összeállítása a vasúti tarifa. Egyébként a távolság alapján számított tarifánál kiegészítésül már korán kínálkozott a kényelem foka, amelyet a vasút idővel nyújtani tudott. Így keletkezett a kocsiosztályok szerinti megkülönböztetés. A vasúti közlekedés tökéletesítésével figyelembe kezdték venni a gyorsaságot is, amellyel az utazás történik (a vegyes-, személy- és gyorsvonat díjai). Fel kellett azonban lassankint ismerni azt is, hogy a vasúti forgalom természetéből folyó további mozzanatok is megérdemlik azt, hogy a tarifaképzésnél figyelemben részesüljenek. A közúti szállításnál ugyanis természetes az, hogy a díjat a szállítás távolságával arányosan állapítják meg, mert itt a szállítás költségei nagyjában arányosak a befutott távolsággal. Máskép van ez a vasútnál, mert a vasúti forgalom költségösszetétele más. Itt az állandó költségek szerepe igen nagy: könnyen megközelíti a költségek 80%-át és a vontatás költségei sem növekszenek a távolsággal arányosan. Ezért már korán felmerült az a gondolat, hogy ezt is figyelembe kellene venni a tarifa megállapításánál, annál is inkább, mert a nagyobb távolságra utazás az egyszerű kilomé te rtaaúfánál drága és nem használja ki azt a lehetőséget, hogy a vasút forgalma növelhető, ha a távolabbi céllal történő utazás olcsóbbodik, halott ez a vasút költségeivel összeegyeztethető. Az egységes tarifánál, amely csupán ,a befutott kilométereket veszi számba, a költségcsökkenés ténye nincsen tehát a vasúti forgalom emelése érdekében kihasználva. Ezen igyekezett segíteni a lépcsőzetes tarifa (Staffeltarif), amelynél a szállítási díj nem növekszik a befutott kilométerek számával arányosan, hanem a hozzánövekvő kilométerek kisebb egységgel jönnek számításba. Ez olymódon is eszközölhető, hogy a távolságot szakaszokra, zónákra osztjuk és egy szakaszon belül egységesen alkalmazzuk a lépcsőzetes, tehát a távolsággal csökkenő kilométerdíjat. Ez a zónatarifa, amelynek eszméje már a múlt század hatvanas éveiben felmerült,1 de amedyef öntudatosan és nevén nevezve Baross Gábor valósított meg először 1889-ben a magyar vasutak stagnáló személyforgalmának emelése érdekében.1 2 A lépcsőzetes tajrifa kiépítése és zónatarifává való továbbfejlesztése azonban óvatosságot kívánnak. Nem szabad ugyanis arról megfeledkezni, hogy a távolsággal nem csökkennek a vasút összes költségei, hanem azoknak csak egy része. Baross zónatarifája ezzel nem számolt eléggé, ami később bizonyos helyesbítéseket tett is szükségessé. A további fejlődés — különösen a nagy városok számának növekedésével és ipari gócpontok keletkezésével — a tarifaképzésben a szomszédos és a távolsági forgalom megkülönböztetésére vezetett, mert a szomszédos forgalom olcsóbbításai erősen növelte annak a lehetőségét, hogy a munkások a városon, illetőleg az ipari gócponton kívül lakhassanak és a vasúti forgalom ezzel is növekedjék. A vasúti forgalom további növelése érdekében később különböző kedvezményeket is nyújtottak. Ilyenek a térti menetjegyek, mérsékelt áru munkásjegyek, tanulójegyek, kirándulásokra, kiállításokra és ünnepélyekre szóló kedvezmények, újabban pedig az ú. n. filléres vonatok jegyei. 1 Erre nézve v. ö. Rudolf Reményi: Der Zonen tariff der ungarischen Staatbahnen. Budapest, ,1911. — Ulrich: Fersonentarifreform und Zonentarif. 1692. 2 A zónatarifa gondolata már korán felmerült. Első sugalmazója az angol posta részéről alkalmazott pennyporto volt, amelyről később szó lesz. Fr. Perrot (Anwendung des Portosystems auf den Eisenbahmtarif. 1872.) és Theodor Hertzka (v. ö. Reményi e. i. а 40—41. old.) után Eduard Engel (Die Eisenbahnreform. Wien, 1888.) igyekeztek különösen a rendszernek híveket toborozni. Az elsőbbségre Engel tartott számot, midőn Baross azt megvalósította. (V. ö. Reményi e. i. 58—59. old.) A magyar kísérletről az Egyesült Államókban is megemlékeztek. (V. ö. Zone Tariff in Hungary. Annals of the American Academy of Political and Social Sciences. I. köt. 1890—91. 14* A
