Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - III. Fejezet. Az infláció és a valutarendezés
182 A latin pénzúnió tervezői eszméjük megvalósítására ai helyes utat választották, midőn nemzetközi megállapodásban keresték a megoldást. Amíg egy mástól független országokról van szó, csak ezen az úton lehet nemzetközi pénzrendszert felépíteni. Tárgyilag azonban nagy tévedésben voltak, amikor azt hitték, hogy a kérdés érmeegyezménnyel megoldható. A nemzetközi pénz szempontjából ugyanis nem az a fontos, hogy különböző országok azonos pénzláb szerint vert érméket használjanak és ezek szabadon forogjanak az egyezményben résztvevő országokban, hanem az, hogy az prszágok pénzegységének egymáshoz való viszonya állandó maradjon. A nemzetközi pénz feladata ugyanis az, hogy biztos számolást tegyen lehetővé az országok egymásközötti forgalmában. Ennek pedig nem feltétele az, hogy egy nemzetközi egység forogjon az egyes országok belforgalmában, hanem csak a,z, hogy a nemzeti pénzgységek egymással állandó és változatlan viszonyban maradjanak. Nem a pénzlábon, hanem annak minden résztvevő országban állandóan tartásán van a súly. A latin pénzúnió azonban megfeledkezett arról is, hogy a különböző nemzeti valuták értéke nemcsak a pénzlábtól függ, hanem a fizetési mérleg alakulásától is. Hiszen a pénz a nemzetközi forgalomban sem önmagában, hanem az áru- és egyéb ügyletek lebonyolításával tölti be hivatását. Értékére ezek döntő befolyással vannak, ami a nemzetközi forgalomban a fizetési mérleg útján érvényesül. A pénz értéke állandóságát nemzetközi viszonylatban csak akkor tarthatja meg, ha az egymással forgalmat lebonyolító országok fizetési mérlegei egyensúlyban vannak, vagyis tartósabb zavarok a fizetési mérlegekben be nem következnek. De még másról is megfeledkeztek a latin pénzúnió megalkotói. A pénz nemzetközi értéke a pénz belföldi értékétől sem független, márcsak azért sem, mert két ország egymásközötti áruforgalmát a belföldi árak színvonala is befolyásolja. A pénzérték alakulása szempontjából minden nemzetgazdaság önálló egység, amelyen belül a gazdasági adottságok alapján alakul ki az árszínvonal, amelytől a pénzegység vásárlóereje függ. Valamilyen állandóság a különböző országok pénzegységei között csak úgy maradhat fenn, ha a nemzeti árszínvonalak egymással kapcsolatban maradnak. Ennek viszont nemcsak valutáris feltételei vannak, hanem vámpolitikai követelményei is, mert a.'Vámpolitikai elzárkózás, tehát, a nemzetek közötti áruforgalomnak jelentősebb nehezítése az egyes nemzetek árszínvonalának kapcsolatát lazítja. De a nemzetközi pénz kialakításának van még egy, mégpedig alapvető követelménye, amely a legsajátosabb értelemben valutapolitikai természetű. Ez a hitelpolitikának olymódon való kezelése, hogy az általa előidézett pénzbőség vagy pénzszűke ne okozzon nagyobb eltolódásokat az egyes nemzetek pénzértékének egymáshoz való viszonyában. Hiszen a pénzmennyiség egyik főtényezője a pénzértéknek és változtatásának nagy a befolyása a pénzértékre. Ezek tudatában nem csodálkozhatunk azon, hogy a latin érmeegyezménnyel nem sikerült a kérdést megoldani. Az inkább formális, mint lényegbeli megoldása volt a nemzetközi pénznek, mert megvalósításának döntő tényezőit figyelmen kívül hagyta. A gazdasági élet fejlődésének egy másik lépésével, t. i. az aranyvaluta széleskörű térfoglalásával sokkal nagyobb közeledés történt a világpénz megvalósításához, mint amilyent elérni a latin pénzúniónak sikerült. Az aranyvaluta ugyanis éppen azokkal a tényezőkkel áll közvetlen kapcsolatban, amelyek a pénzérték alakulása szempontjából döntőek. Nem gondoskodott u^van egységes pénzlábról, de az aranynak nemzetközi értéke van és így különböző pénzlábak mellett is közös számolási alapot teremt a nemzetközi forgalomban, amíg az egyszer választott pénzlábat egyes nemzetek nem változtatják. Az arany valuta akkori szerkezete az aranyforgalom szabadságával gondoskodott arról, hogy az aranyvalutás országok árszínvonalai között a kapocs el ne szakadjon és a pénzmennyiség szabályozását illetőleg is biztosítékot teremtett az által, hogy a. belföldi hitelpolitikának a külföldi valuta-
