Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - II. Fejezet. Külső valutapolitika
166 tette Magyarországnak az aranyvaluta bevezetését. Svédország1 szerencsés helyzete és ügyes bankpolitikája folytán végig meg tudla tartani aranyvalutáját; Hollandiában és Svájcban nem volt hiány aranyban és a következő két évben újabb államok tértek rá az aranyalapra, úgy, hogy az aranyvaluta világszerte nagyjában vissza volt állítva. Azt a biztonságot azonban, amelyet az aranyvaluta a nemzetközi forgalomnak régebben nyújtott, az új állapot nem adta meg. Ennek egyik oka az volt, hogy az angol font régi paritásának elérése ellenére sem tudta többé nemzetközi vonatkozásban a világháború előtti szerepét betölteni, mert, mint komoly versenytárs, melléje lépett a dollár. Ez már a valuta stabilizálásánál mutatkozott, amidőn Németország és Ausztria nem az angol font, hanem az amerikai dollár alajpján rendezték valutájukat Ennél is nagyobb hordereje volt annak, hogy a reparáeiós tartozások mint zavaró mozzanat megmaradtak és a világ aranykészletének egészségtelen megoszlása tovább tartott, sőt erősödött. A háború előtt az arany áramlásai a fizetési mérlegek kiegyensúlyozását szolgálták; most a nemzetközi helyzet bizonytalansága folytán a spekuláció szolgálatába álltak. Különösen az Egyesült Államok felé tódult az arany, ahol egyrészt az arany sterilizálásával, vagyis a jegybank pincéibe süllyesztésével, másrészt külföldi kölcsönök nyújtásával igyekeztek azt ellensúlyozni, de arra a lépésre nem tudták magukat rászánni, amelyet Svédország már 1916-ban sikeresen alkalmazott, midőn » jegybankot aranyvásárlási kötelezettsége alól felmentette, és az aranybevitelt eltiltotta. Az Egyesült Államokban infláció keletkezett,1 amely túlhajtotta a fellendülést oly fokra, hogy 1929-ben nagy tőzsdei válságot idézett elő, nemsokára pedig a nemzetközi rövidlejáratú hitelek túlságos, igénybevétele és ezek hirtelen felmondása* folytán 1931-ben erős hitel- és pénzválság tört ki, amely világszerte súlyos válságot idézett fel (világválság). Anglia már 1931 őszén a válság hatása alatt rászánta magát arnat, hogy, amit 6 évvel előbb elmulasztott, most pótolja, vagyis a fontnak túlmagasan megállapított paritását leszállítsa. Ezzzel a lépésével, amelynek főindoka az angol közgazdaságnak az egyébként elkerülhetetlennek látszó deflációtól és az ennek kíséretében járó munkanélküliség növekedésétől való megkímélése volt, erős csapást mért atz aranyvalutára, mert óriási csalódást okozott az, hogy még a világforgalom régi gócpontja aranyvalutájának állandóságában sem lehet bízni. Az aranyvailuta további fenntartására, Anglia közreműködésével megalakult az aranyblokk, amelyhez Franciaországon kívül Svájc, Belgium, Hollafldia és több középeurópaá állam is csatlakozott. Szilárd váltóárfolyamot azonban ez sem hozott, mert rövidesen nagy meglepetés érte a világot az Egyesült Államok részéről, amelynek hatását csak annak figyelembevételével értjük meg, hogy az angol font leértékelése után is az aranyban bővelkedő Amerika dollárjának állandósága megdönthetetlennek látszott. Annál nagyobb volt a hatás, amelyet a dollárnak a már 1933-bain elhatározott, de csak 1934-ben megvalósított leértékelése előidézett, amelyre Roosevelt elnök a válság hatása alatt az erősen süllyedő árszínvonal emelése és annak a külföldtől való függetlenítése, valamint a mezőgazdaság adósságterhének könnyítése érdekében határozta el magát1 2 3 Nemsokára megindult a valutaleértékelések hulláma, amelynek segítségével több ország új valutaparitás keresésével igyekezett pénzegységének belső és külső értéke 1 Az arany beáramlása és az infláció közötti összefüggést behatóan megvilágítja Kurt Hermann. (V. ö. Die Zukunft des Goldes. Berlin, 1925, különösen a 95—97. old.) 2 Az Angol Bank 11931' júliusának utolsó két hetében 32 millió font aranyat veszített, az Egyesült Államok aranyban való vesztesége 1931. szeptember 17 és október 29 között 243 millió dollárt tett ki, annyit, amennyi az előző két évben oda áramlott. * A dollár leértékelésének történetére nézve rövid összefoglalás: L. Pasvolsky. Memorandum on the foreign exchange problems in the United States. (The Improvement of Commercial Relations and the Problems of Monetary Stabilisation,. Paris, 1936, a 191i—208. old.)
