Heller Farkas: Közgazdaságtan 2. Alkalmazott közgazdaságtan (Budapest, 1947)
IV. Rész. Valutapolitika - I. Fejezet. Belső valutapolitika
147 monétaires. Bruxelles, 1911. — Willis, H. P.: A History of the Latin Monetary Union. Chicago, 1901. — Laughlin: The History of Bimetallism in the United States. 2. kiad. New York, Ш95. — Wolowsky, L.: L’or et l’argent. Paris, 1870. — Cernuschi, H.r Bimetallische Münze. Berlin, 1876. — Grom, A.: Der Mechanismus der Doppelwährung. Schramberg, 1939. — Bratter, H. M.: Monetary use of Silver in 1933. Washington, 1933. — Leavers, D. H.: Silver Money. Bloomington, 1939. 4. Az aranyvaluta. A pénz áruelméletének az az elgondolása* hogy csak értékes jószág lehet az egészséges pénzrendszer alapja, az aranyvalutában érte el legtökéletesebb megvalósítását. Egyetlen jószágra tudta alapítani a pénzrendszert, amivel egységes értékszámítást teremtett, amely a pénzérték hirtelen ingadozásait kiküszöbölte és így annak viszonylagos állandó voltát biztosította, mert az aranyvaluta a pénz oldaláról — rendkívüli időkben fellépő és ezért átmeneti jellegű hatásoktól eltekintve — csak azoknak az ingadozásoknak van kitéve, amelyeket az aranytermelés változásai okoznak. Ezek pedig, ha tekintetbe vesszük az évenként a világ készletéhez termelés útján hozzánövekvő mennyiség viszonylagosan csekély voltát, valóban csak kismértékben változtathatják a pénzértéket, hacsak az aranytermelésben nem történik oly lényeges változás, amilyen az ezüstben bekövetkezett. Ez azonban eddig nem történt.1 Az aranyérték lehető állandósításáról a törvényhozások is gondoskodtak. A szabad veretési jog kimondásával ugyanis a valutatörvények a pénzverdét, illetőleg a jegybankot kötelezték arra, hogy a pénzlábnak megfelelő áron korlátlan mennyiségben vásárolja az aranyait, tehát határozott áron korlátlan keresletet támasszon iránta. Lényegileg ez annyit jelent, hogy a pénzverde a törvény által, tehát hatóságilag megszabott és állandóan tartott áron felvesz minden neki kínált aranymennyiséget, vagyis valorizálja az aranyat. Éles világításba helyezték ennek jelentőségét az 1914 után bekövetkezett események. Az arany értéke ugyanis el kezdett süllyedni, mihelyt az iránta való valutáris kereslet a hadviselő államoknak az airanyvalutáról letérése következtében csökkent.1 2 Erősítette ezt az irányzatot, hogy az arany háborús, bevásárlásaik eredményeképen a hadviselő államokból a semleges államok felé áramlott és ezekben nagy aranybőség keletkezett. Az arany értékének süllyedése á semleges országok valutájának értékét veszélyeztette, de csak Svédország merte ebből levonni azt a következtetést, hogy a valutának időlegesen az aranytól való el szakításával megóvja valutáját értékének csökkenésétől.* A svéd jegybanknak az aranyvásárlási kötelezettsége alóli feloldásával sikerült is elérnie, hogy pénzének értéke, igaz, hogy csak rövid ideig, a pénzlábnak megfelelő arany értékénél magasabb maradt. Arról, hogy az aranybőség is veszélyeztetheti a valuta értékállandóságát, alább lesz szó. Az aranybőségtől egyébként régebben az aranyvalutiai hívei nem féltek. Gondoskodásuk tárgya mindig csak az volt, hogy elegendő aranymennyiségálljon az ország rendelkezésére. Ha csak a belföldi forgalmat tartjuk szem előtt, ennek szükségletét az határozza meg, hogy milyen változatában valósul meg az arayvaluta. Eredetileg aiz aranyvalutát, mint a fémvaluta legtökéletesebb alakját, nem tudták máskép elképzelni, mint úgy, hogy az apróforgalom kivételével a fizetések aranyban történnek. Ez az effektiv aranyvaluta, amelynél az arany nemcsak számolási egység, hanem az egyedüli végleges fizetési eszköz 1 Az arany jelentékeny értéksüllyedése következett be az 1914. évi világháború következtében, minthogy az aranykereslet sok államnak az aranyvalutáról való letérése folytán jelentékenyen csökkent. Ezt az értéksüllyedést tehát nem az aranytermeléa okozta, hanem rendkívüli körülmények vonták maguk után. 2 Ennek a süllyedésnek a mértékét Cassel a dollár értékváltozásán mérve igyekszik megállapítani, arra utalva, hogy az Egyesült Államok árszínvonala 1913-tól 1920-ig átlagban 250-re emelkedett (Das Geldwesen nach 1914. Leipzig, 1925, az 57. old.) * Igaz, hogy a rendkívüli körülmények rövidesen Svédországban is inflációhoz, vezettek. 10*
