Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
II. Rész. A forgalmi gazdaság - I. Fejezet. Az ár
51 meg fog elégedni azzal az árral, mely elgondolása szerint a várt legnagyobb nyereséget biztosítja. Ez az ár minden valószínűség szerint számbavehetően a versenyár fölött lesz ős ha a monopolista megfigyelései hiányosak, bizonyára könnyen magasabb lesz, mint az, mely pontosan megfelel a tényleg elérhető legnagyobb nyereségnek, mert a monopolista inkább az ár emelésére, mint süllyesztésére hajlik. A monopolistának azonban megvan a lehetősége arra is, hogy ugyanazt az árut a vevők különböző fizetőképességű rétegei számára különböző árakon hozza forgalomba. Láttak, hogy szükebb határok között már a korlátozott verseny keretében is lehetnek különbségek ugyanannak az árunak az árában. Korlátozott verseny esetében ezt részben a piac áttekinthetőségének nehézségei, részben pedig a vevőknek egyes üzletekhez való ragaszkodása okozza. A monopolista, a piac ura lévén, máskép járhat el. ö maga oszthatja a piacot a vevők fizetőképessége szerint mintegy részpiacokra, különböző minőségek látszatát keltve az áru különböző csomagolásával vagy egyéb módon. Ez az ármegkülönböztető monopólium (discriminatig monopoly), mely árrétegezéssel dolgozik. Ezzel a monopolista eléri, hogy a magasabb fizetőképességű vevőrétegek fizetőképességét kihasználja, a nélkül, hogy lemondana az árunak kisebb fizetőképességű rétegek számára való árusításáról. Könnyen belátható, hogy a monopolista nyereségét az árrétegezés növeli, mert növeli a nyereséggel elhelyezhető mennyiséget, mégpedig oly módon, hogy a vagyonosabb vevők nagyobb fizetőképességét is kihasználja. A közönség számára annyiban előnyös az árrétegezés, hogy, bár a tehetősebb vevők drágábban fizetik az árut, mégis a monopolista többet termel és az alsóbb rétegeket is valamennyire ellátja áruval. A régi árelmólet a monopóliumról azt gondolta, hogy külön ártörvények alatt áll. E felfogás egészen téves. A monopolista éppen úgy kell, hogy alkalmazkodjék a piac adottságaihoz, mint a versenyben álló eladó. Csakhogy számára az adottságok mások. A monopolista piaci hatalma annál nagyobb, minél merevebb keresletű cikkekről van szó. Ezeknél ugyanis a kereslet kevéssé változik az ár változásával és belőlük viszonylag magas áron is nagy mennyiségek adhatók el. Két körülmény azonban bizonyos korlátot szabhat a monopolista piaci hatalmának. Az első az árunak más jószággal helyettesíthetősége. Ha az ár bizonyos magasságot ér el, a kereslet gyakran azzal védekezik, hogy más hasonló hatású jószággal helyettesíti a szóban forgó árut szükségletkielégítésében. Ezzel a monopolista áruja iránti kereslet csökken. A másik tényező, mely korlátolja a monopolista viselkedését, a lappangó verseny. Az ár magassága arra ösztönzi a vállalkozást, hogy az illető árii felé forduljon. Ha nem túlságos tőkeberuházást kíván a termelés, akkor az ár bizonyos magassága mellett mások számára is jövedelmezővé válik a termelés és verseny keletkezik, így volt ez p. o. nálunk egy ideig a keményítőgyártás terén. Midőn a nagy gyárakat egyesítő keményítőkartel 1 árait bizonyos magasságra emelte, jövedelmezővé vált kisebb üzemek számára is a keményítőgyártás és ezek kezdtek a kartell gyáraival versenyezni. Midőn azután az ár erősen süllyedt, a kisebb üzemek beszüntették termelésüket. Minthogy a monopolárat a monopolista — bár a keresletre figyelemmel, de mégis egyoldalúan — állapítja meg, a monopolár kötött ár, akárcsak a hatóságilag megszabott ár, vagyis nem változik önműködőleg a kereslet változásaival. Ami itt ily esetben változik, az a monopolista bevétele. A kötött ár ellentéte a szabad ár, mely a szabad piacon a kínálat és kereslet kölcsönös szabad behatása alapján alakul. Azt a hivatást, hogy a piac önműködőleg szabályozza a termelésnek és fogyasztásnak egymáshoz alkalmazkodását, a szabad ár jobban teljesíti, mint a kötött ár, mert az utóbbi merev. Minél több a kötött ár, annál merevebb lesz az árak rendszere és annál kevésbbé várható magától a piactól a gazdaságban bekövetkezett változásokhoz való alkalmazkodás. Ezt igazolta a világháború utáni gazdasági válság. 4*
