Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)
II. Rész. A forgalmi gazdaság - I. Fejezet. Az ár
37 vásárolni kívánt mennyiségnek tulajdonítanak, az eladóknál pedig nem lehet alacsonyabb, mint az a költség, mellyel az eladni szándékozott mennyiséget piacra tudják hozni. Látjuk tehát, hogy úgy a kereslet, mint a kínálat csak az ár figyelembevételével lesznek határozottak, mert az árral változik az, hogy ki mit és mennyit hajlandó valamely jószágból venni, illetőleg piacra hozni. Amíg az ár bizonytalan, addig csak tapogatódzás van a piacon, mert a felek egyéni helyzetüket igyekszenek a vételi és eladási lehetőségekkel összhangba hozni, ami pedig a kereslet és kínálat egymásra hatásával megy végbe. A vevők igyekszenek az anyagi helyzetükkel összhangbahozható legnagyobb mennyiséget vásárolni és az eladók a lehető legnagyobb mennyiséget eladni és mindkét fél igyekszik az, árra nézve oly ajánlatot tenni, mely mellett ez lehetséges. E törekvésükben úgy a vevők, mint az eladók a piacon versenytársaiktól nincsenek elszigetelve, hanem ezeket folytonosan figyelik, hogy a lehető legelőnyösebben kössék ügyleteiket. Ezért, bár árajánlatát minden piaci fél egyéni helyzete alapján teszi meg és egyéni értékelése alapján dönt az ügylet fölött, mégis a kialakuló ár kollektív, azaz tömegeredmény, mely az összes piaci felek közrehatásával jön létre és ha egyszer a szétágazó ajánlatok hatása alatt kialakult és a piac egyensúlyba helyezkedett, a felek számára adottság lesz, mert éppen a piac kollektív természeténél fogva az egyes egyén — bizonyos később tárgyalandó kivételektől eltekintve — nem változtathat rajta. Minthogy mindenki legelőnyösebben akar cserélni, a piac csak akkor nyugszik meg, ha ugyanazon árunak egy piacon csak egy ára van, melyet az összes vevők egyformán fizetnek és az összes eladók egyformán számítanak fel. Egy piacon tehát — tökéletes piacot tételezve fel — ugyanannak az árunak csak egy ára lehet. Az ár megállapodik akkor, ha a felek adott vételkedve és az eladók eladási hajlandósága mellett nincs többé senki, aki előnnyel tovább folytathatná a cserét, vagyis nincs több vevő, aki ezen az áron még ha jlandó venni vagy többet venni, illetőleg nincsen eladó, ki hajlandó ez árat alulkínálni, hogy többet adhasson el. E pontban a piac elérte egyensúlyi helyzetét, mert most már nincsen többé ok arra, hogy az ár változzék. A piaci egynsúly tehát az a helyzet, melyben az ár megállapodik azért, mert a keresett és kínált mennyiség e mellett az ár mellett egyenlő. Minden piacnak megvan az irányzata, hogy egyensúlyba helyezkedjék. A fentiek alapján ez nem szorul további indoklásra. Csupán a feleknek а Menger-féle tétel alapján való eljárására kell gondolnunk, mely szerint mindenki addig cserél, míg ezzel előnyhöz jut. A piac tehát addig el nem érheti az egyensúlyi helyzetet, amíg van a piaci felek között, aki további cserével javíthat helyzetén. A piaci egyensúly feltétele tehát a piaci feleknek a csere szempontjából való egyéni egyensúlya. A piac addig marad egyensúlyban, amíg a felek helyzetében, tehát akár a kereslet, akár a kínálat körülményeiben változás nem áll be. Mihelyt ez megtörténik, az ár változik és a piac újból csak akkor éri el egyensúlyi helyzetét, ha az ár a fennforgó körülményeknek megfelelően változott, vagyis a keresett és kínált mennyiség ismét egyenlő. Az ár tehát a piac kiegyen súlyozásának tényezője. Feladata oly cserefeltételeket szabni, melyek mellett az adott körülmények között legtöbben jutnak cseréhez. Ezzel végeredményben a termelés és a fogyasztás kiegyensúlyozását hivatott az ár megvalósítani. Ennek megfelelően a piac olyan mechanizmus, mely szerkezeténél fogva visszahat minden változásra, mely a piaci tényezőkben, akár a kereslet, akár a kínálat oldalán végbemegy. Hivatása a piaci feleket a termelés és a fogyasztás oldalán történő változásokhoz alkalmazkodásra kényszeríteni. E kényszert pedig a piac minden külső belenyúlás nélkül éppen azzal gyakorolja, hogy az egyének határozott elv szerint — a haszonmaximumot keresve — cselekszenek és ezért kénytelenek a helyzetváltozásokból olyanképen a következtetéseket
