Heller Farkas: Közgazdaságtan 1. Elméleti közgazdaságtan (Budapest, 1945)

Bevezetés. Közgazdaság és közgazdaságtan

9 előfordul, így p. о. a hadigazdaságban, midőn az állam bizonyos beosztást ad az embereknek, melyben a szolgálatot előírja. A gazdasági és politikai fejlődés azonban a különrendű munkamegosztás oly alakját is létrehozta, mely közjogi kényszer nélkül alapozza meg a munkamegosztás e változatút. Ez a bérmunka rendszere, mely magánjogi úton. szerződések segítségével veti meg az alapját a különrendű munkamegosztásnak. Ilymódon a pálya­­halasztás, illetőleg a munkahely és munkanem szabad megválasztása alap­ján is lehetségessé vált a munkának nagyobb teljesítményekre való meg­szervezése, minek feltételeire azonnal rátérünk. A munkának azt a megszervezését, mely a munkaegyesítés és a munka­megosztás révén létesül, közgazdaságnak nevezzük. A közgazdaság tehát a gazdaságnak társas alapon, a nemzeti kötelékben messzemenő szereposztás­ban való megszervezése. Ez alatt természetesen nem szabad azt értenünk, minthogyha előre megfontolt terv szerint keletkezett volna. Ellenkezőleg, hosszú automatikus fejlődés eredménye, melyet természetesen a jogrendszer sok irányban támogatóit. Benne azonban, legalább eddigi fejlődésében, az egyének nem merülnek el. Az egyesek is gazdálkodnak, de gazdálkodásuk, kivált a termelés terén, mind egyoldalúbbá lesz. úgyhogy a körülöttük lévő szervezet nélkül már meg sem tudnának állni. Ez a munkamegosztás követ­kezménye, mely önállótlanná teszi az egyéneket, de ezért a termelés nagyfokú hatályosságával és fogyasztásuk széleskörűvé válásával kárpótolja őket. A közgazdaság így az egyének fogyasztását szabadon hagyva, az egyéni gazdaságok, az üzemek és egyéb közgazdasági intézményok (bankok, közle­kedési intézmények, vásárok, közraktárak stb.) szerves kapcsolata; élő orga­nizmus, mely a nemzeti jólétnek anyTagi alapját biztosítja. A közgazdaság nem ugyanolyan értelemben gazdaság, mint az egyéni gazdaság, mert bonyolult szervezete folytán nem olyan egységes, mint az egyéni gazdaság. Csak a teljesen központosított irányított gazdaságnak — és ennek is inkább csak alakilag — volna meg az az egysége, amely az egyTén;. gazdaságot jellemzi. Minthogy azonban a nemzeti lét szoros életközösség, mely a gazdasági életre is erősen kihat, a nemzet gazdálkodása sem nélkü­lözi az egységességet, mert részei szorosan egymásra támaszkodnak. De a közgazdaság egysége a kollektivitás egysége, mely részei egymásrautaltsá­gából származik és az egésznek a nemzet közös céljaira való kiigazítottságá­­ban áll. Mint az egyőuek fölött álló egység, a közgazdaság az egyének gazda­ságán keresztül igyekszik egységét megvalósítani, előmozdítva azt, aminek kifejlesztése a nemzet céljai szempontjából kívánatos és akadályokat gör­dítve az elé, ami a nemzet egésze számára hátrányos. Nehéz időkben, mint p. o. háború esetén, a nemzet gazdaságának egységét szigorúbb rendelke­zésekkel, megfelelő anyaggazdálkodással és egyéb intézkedésekkel kell meg­valósítani. 1. A közgazdaság kialakulása. Egyszerű kezdetekből fejlődött ki a gazda­sági élet ama bonyolult szervezete, mellyel ma szemben állunk. Ahhoz, hogy mai közgazdaságunk kialakulását megismerjük, nincsen szükség arra. hogy az ókori nemzetek gazdasági szervezetével foglalkozzunk. Ez a gazdaság­történet feladata. A mai közgazdaság kifejlődésének megértéséhez elegendő, ha egy pillantást vetünk arra a korra, melyben a középkori földbirtokrend és a városok kialakulása alkották a gazdasági társas működés kereteit. Az első a mezőgazdasági termelés rendjét szabta meg, a második az ipar fejlődésének alapjait rakta le.1 A mezőgazdasági termelés alapja a földesuraság volt, mely a .jobbágy­ságra hárította a mezőgazdasági munkát, a földesúr pedig a védelmi szer­kezetben és földesúri jogaiból és kötelezettségeiből kifolyólag a közigazga­1 A közgazdaság kifejlődésére és szervezetének alapjaira vonatkozólag v. ö. Kari Bücher: Die Entstehung der Volkswirtschaft. 17. kiad. Tübingen, 1926. és Waller Euckcn- Die Grundlagen der Nationalökonomie. Jena, 1940.

Next

/
Thumbnails
Contents