Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Az üveg tudósai
tását személyesen vezette és ellenőrizte. Hogy ezt megtehesse, 50 km-t kellett utaznia, ami az akkori közlekedési viszonyok között nem csekély feladatot jelentett. így történt, hogy 1825 késő őszén is elvégezte az olvasztást és hogy előbb érjen vissza Münchenbe, egy Isar-tutajon utazott. Megfázott, régi tüdőbaja — amelyet nem akart tudomásul venni — kiújult. Egy új távcső beállítását nyitott ablak mellett végezte, ami újabb megfázással és bajának súlyosabbá válásával járt. Hiába tanácsolták neki a „kímélő” életmódot, nem hallgatott a szóra; 1826. január 26-án egy barátjához így írt: „Két orvos akart a téli hónapokra Itáliába küldeni, hogy egészségem rendbejöjjön, de senki sincs itt, aki munkámat elvégezni tudná, mert ha bárki helyettesíteni akarna, munkája olyan lenne, amit később éveken át javítgatni kellene. így hát, látja, le kellett mondanom a dél-itáliai utazásról. Ágyból irányítom a munkát, bár nem könynyen, hiszen a beszéd is nehezemre esik.” Utoljára egy barátjának írt, ill. diktált levelet, amelyben a koronaüveg készítésének részleteit mondta el. Harminckilenc éves korában hunyt el, két héttel azután, hogy nagy tudású barátja, üzlet- és munkatársa, Reichenbach is elment. Sírjaik egymás mellett vannak. Fraunhofer és társai vállalkozásának magyar vonatkozása is van. A budai Gellérthegyen felépült az Uránia csillagvizsgáló, amelynek műszereit 1805-ben rendelték meg (61. ábra)-, az épületet Reichenbach tervezte, távcsöveit két forgatható rézkupolában helyezték el. A napóleoni háborúk miatt a műszerek szállítása kissé késett, ezért az intézetet csak 1815. október 5-én avathatta fel Ferenc császár. Az akkoriban zajló bécsi kongresszus több résztvevője megjelent az avatási ünnepségen. Az Urániában tehát megkezdődött a tudományos munka, a világ akkori legjobb műszereivel. A személyzet néha panaszkodott ugyan, hogy a Gellérthegy lábánál levő melegforrásokból felszálló gőz zavarja a kilátást, és megemlítették azt is, hogy télen nem nagyon tanácsos egyedül kint járkálni, a közeli Farkasrétről odatévedő farkasok miatt. A kitűnően felszerelt Uránia csillagvizsgáló szomorú sorsot ért. 1848- ban Budavár ostromakor a magyar tüzérek - kellően meg nem fontolt parancsnak engedelmeskedve — az Uránia falai mellett vonultak tüzelőállásba. A budai vár vízfelnyomó művét próbálták megrongálni, s amikor egy lövedékük a Lánchíd pillérének vágódva a vízbe csapódott és hatalmas víztölcsért vágott, az osztrákok azt hitték, az Urániából lövik a várat és viszonzásként szétlőtték az épületet. A műszereket Jedlik Ányos az egyetem pincéjébe hordatta, ahol néhány évtizedre megfeledkeztek az egészről. A legnagyobb kárt nem is a lövetés, mint inkább az okozta, hogy a személyzet elhagyta a csillagvizsgálót és a környék lakossága kifosztotta, a műszereket, a könyvtárat széthordták és csak Görgey komor hangú parancsára vitték vissza egy részét. Az egyetemi pincében levő roncsokat évtizedek múlva Eötvös Loránd találta meg és gondoskodott megőrzéséről. A két háború között a szabadság-hegyi csillagvizsgálóban őrizték a szép műszerek jó részét, majd a háború utáni sokszori újjá- és átszervezést követő ide-oda hurcolás alatt sok 94
