Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Az üveg tudósai

értek el - Herschel, Rosse és Nasmyth távcsövei máig csodálatot váltottak ki - miért próbálták mégis a lencsés távcsöveket feléleszteni, hiszen a legnagyobb Dollond-féle lencse is csupáncsak 12,5 cm átmérőt ért el.

Egyik és legfőbb oka az volt, hogy a fémtükrök rövid idő alatt elhomályosodtak, fényvisszaverő képességük rohamosan csökkent, újra és újra polírozták őket, s a tükrök újra és újra elhomályosodtak. Ezzel a fémtükrök legfőbb előnye, fénybősége kétségessé vált. A lencsék korlátlan ideig megtartották fényátbocsátó képességüket, azonkívül könnyebben tudtak kialakítani pontosan kiszámított görbületü lencsefelületet, mint tükörfelületet. Tükrök pontos görbületét sokkal nehezebben lehetett kidolgozni, mint a lencsékét. A lencse a görbületi hibával (szférikus aberráció) szemben kevésbé érzékeny, mint a tükör.

A fényvisszaverődés javítására, az elhomályosodás meggátlására próbáltak platinatükröt készíteni. Egy párizsi optikus, N. S. Caroché a XVIII. század végén egy 21,5 cm átmérőjű platinatükröt készített 2 mes gyújtótávolsággal, de drágasága miatt nehezen tudta eladni. Tükrös távcsövekkel mérni alig tudtak, ezért több kutató próbálkozott a refraktorok tökéletesítésével.

Első és legfontosabb feladatnak az üveganyag helyes összeállítása látszott, mert azt könnyű belátni, hogy jó lencsét csak jó üvegből lehet készíteni.

Pierre Louis Guinand (1748- 1824) svájci születésű, francia nemzetiségű műasztalos kedvtelésből ütőórák üvegharangjainak készítésével foglalkozott. Flintüveg készítésével próbálkozott 1768-ban. Későbbi közlése szerint valami csillogó üvegjátékra gondolt, s csak később fordult figyelme a távcsőoptika felé. Kísérletként, 1774-ben 2-3 kg-os üvegtömböket öntött, 1775-ben nagyobb üvegolvasztó kemencét készített és kísérleteiről pontos jegyzőkönyvet vezetett. A müncheni akadémiának jelentette 1805-ben, hogy sikerült 50... 100 kg-os korona- és flintüveg tömböket öntenie. Elmondta, hogy az üvegláva megtámadta az olvasztótégely falát, de sikerült ezt a nehézséget is elhárítania. Végül egy 35 cm átmérőjű üveglepényt kapott, amely alkalmasnak látszott lencse köszörülésére. Hozzátette még jelentéséhez, hogy kísérletei sokba kerültek, de hiszi, hogy sikerül jó akromatikus (öszszetett) lencséket távcsövek készítéséhez előállítania.

Az akadémia Guinand memorandumát átadta Joseph von Utzschneider (1767- 1840) titkos tanácsosnak véleményezésre. Guinand és Utzschneider hamarosan összebarátkozott, és közös vállalkozással Benediktbeurenben, egy régi kolostorépületben üveghutát rendeztek be, amelynek üzeméhez a faszenet és a hamuzsírt a környező erdővidék szolgáltatta.

Guinand és Utzschneider megállapodtak olyképpen, hogy Guinand átadja tapasztalatait, jegyzeteit és 200 oldalas tanulmányát „az erősen fénytörő, színi hibáktól mentes optikai üvegek készítéséről” (szól a megállapodás). A nevezetes okmányt a müncheni Deutsches Museum kézirattárában őrzik.

Ugyancsak a XIX. század elején, 1802-ben két fiatal szakember, Georg von Reichenbach (1772 - 1826) és Joseph Liebherr mérnöki műsze86