Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Megnyílik a csillagok világa. William Herschel

lyeztette el. A göttingai csillagvizsgálónak 3 m hosszú műszert szállított. A távcsövek tubusai finom, fényezett fából készültek csakúgy, mint állványuk. Megmaradt okmányokból megállapították, hogy Herschel kb. négyszázezer fontot kapott távcsöveiért.

Kisebb méretű távcsövével hoszszan tanulmányozta a Szaturnuszt, megfigyelte a Mars „hósapkáját”. Erről feltételezte, hogy a Mars egy része hóval borított, és a marsi nyárban a hó elolvad, amiért a hósapka összezsugorodik.

A napfényt üvegprizmán átengedve a keletkezett színképet megvizsgálta, s megállapította, hogy a vörös sáv melegebb a többinél, sőt a vörösön innen is hősugárzás — infravörös sugárzás — észlelhető, hőmérővel jól mérhető.

Évtizedeken át figyelte a légkör jelenségeit; úgy gondolta, az időjárás ritmikusan ismétlődik, tehát megjósolható. Még a magyar kalendáriumokban is megjelentek évente a „Herschel szerinti” időjárásjóslatok.

Egyik német vásárlója Johann Hyeronymus Schröter (1745- 1816) jogász, jogtanácsos volt, aki kedvtelésből csillagászkodott, a Holdat, a bolygókat tanulmányozta, lilienthali magáncsillagvizsgálója részére vett Herscheltől egy 2,5 m hosszú távcsövet. A napóleoni háborúk alatt kis obszervatóriuma elpusztult, a veszteséget nem tudta elviselni és meghalt.

Herschel megismerkedett egy angol műkedvelővel, aki a tükörcsiszolás művészévé képezte magát és szívesen dolgozott Herschel számára. Egy 7,60 m hosszú, 46 cm tükörátmérőjű távcsövet készített, amelyet a szakértők kitűnőnek találtak; a

greenwichi csillagvizsgáló számára megvették és ott hosszú éveken át szolgált, míg azután egy új „királyi csillagász” (akiHerschelt nem állhatta) kiselejtezte.

Távcsőkészítő tevékenysége során Herschel binokuláris szemlencsékkel is kísérletezett, de az elért eredménynyel ő maga sem volt megelégedve. Az 1786-87-ben készült szemlencséknek kevés nyoma maradt.

Sok kitüntetést kapott, még Hannoverből is. A Royal Astronomical Society méltán választotta elnökévé, hiszen - tudománytörténeti tény - ő vette észre, hogy a Nap csupán csillag, amely a körülötte keringő bolygóvilággal egyetemben száguld a Herkules csillagkép felé.

W. Herschel 1822. augusztus 25- én bekövetkezett haláláig Carolinenal jótestvéri szeretetben élt, noha az előkelő, ünnepelt Lady Herschel mellett Caroline jelentéktelennek érezte magát. Bátyja halála után Caroline nem találta helyét, elhatározta, visszamegy az óhazába, Hannoverbe. Felszámolta angol kapcsolatait és elhagyta Slought, fél évszázados tevékenysége színterét. Néhány napot Londonban töltött, utána áthajózott a Csatornán és október 28-án megérkezett Hannoverbe. Többé nem tért vissza Angliába.

Kortársai közül csupán egy özvegyasszonyt talált, ismerősei, rokonai meghaltak, s ő kezdetben meglehetősen egyedül érezte magát, talán meg is bánta, hogy elhagyta Angliát. A munkában talált vigaszt. Átdolgozta bátyja ködmegfigyeléseinek táblázatait és kiadásra előkészítette. A katalógusért a Csillagászati Társaság 1835-ben aranyéremmel tüntette ki.

Amikor az európai tudósvilág tagjai értesültek Caroline hazaérkezésé-74