Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Tükrös távcsövek
kodtak rajt”, netán el is készítették, ha nem is olyan alakban, mint amilyen Newtoné. Értékes, jól bevált újítással tűnt fel a francia Cassegrain, aki domború segédtükröt szerelt az átfúrt homorú főtükör elé. Tükrös távcsöve (47. ábra) fényerősebb lett, ugyanakkor a két egymással szembeforduló tükör görbületi hibái jól kiegyenlítették egymást. A rendszer ma is használatos. Műszerét bemutatta az akadémiának, méghozzá több héttel Newton jelentése előtt, ezért vita kerekedett az elsőbbség körül. Cassegrainről, emberi alakjáról gyér adataink vannak, életrajzi adatai a legtöbb lexikonból kimaradtak. Egyik forrás szerint neve Sieur Guillaume Cassegrain, a chartres-i papi kollégiumban tanult, más forrás szerint szobrász volt, értett a bronzművességhez is. Huygens, ahogy megkapta Newtontól távcsöve leírását, a francia akadémián bemutatta angol barátja találmányát. A legnagyobb elismeréssel szólt Newton munkásságáról, főleg teleszkópjáról, „melyben sokkal kevesebb fény vész el, mint a lencsés távcsövekben” mondta, noha a bronztükör fényvisszaverő képessége eléggé gyengének látszott, alig 16 %át verte vissza a ráeső fénynek. A nagy ellenlábas, Hooke a tükörkészítés technológiáján sokat javított, kísérletezett üvegtükörrel, s készített egy 3 m fókusztávolságú tükröt. A tükrös távcső sok műkedvelő figyelmét felkeltette, sokan kezdtek távcsöveket barkácsolni, mégis a távcső szerkezete, készítési módja nem sokat fejlődött jó néhány évtizedig. John Hadley (1682 - 1744) harminc évvel Newton távcsövének ismertté válása után nagyméretű teleszkópot készített, amelynek jobb volt a teljesítménye, mint Huygens tubus nélküli óriásrefraktoráé. Hadley találta fel a tengeri navigáció legfontosabb műszerét, a tükörszextánst, amellyel a Nap delelésének pillanata, a delelő Nap zenittávolsága határozható meg, s régebben geodéziai célra is használták. Hadley sokat foglalkozott az akkoriban virágkorukat élő, őrlőmalmokat, kalapácsműveket és kohófüjtatókat működtető különféle vízikerekekkel. A londoni városi vízmű szivatytyüinak és mellékberendezéseinek (duzzasztók, tiltok, zsilipek, átereszek) tervezése és kivitelezése volt a fő foglalkozása. A Royal Society tagjává választotta a 35 éves fiatalembert. Testvérével együtt kézzel csiszolták üvegtükreiket; egy 15 cm átmérőjű teleszkóptükröt a Society 1721. évi ülésén a résztvevők osztatlan csodálkozással szemléltek meg. Műszerét — mint oly sok csillagász akkoriban — a bolygók holdjainak vizsgálatára használta, különleges fénybőségü teleszkópjáért nagy árat kínáltak a pénzes amatőrök. Halleyvel és Bradleyvel egyetemben sok időt töltött a Szaturnusz vizsgálatával, elcsodálkoztak, hogyan vonulnak a kis holdak a hatalmas Szaturnusz körül. Hadley nem publikálta tükörcsiszoló, távcsőépítő tevékenységének részleteit, de azt, aki meglátogatta, megtanította a mesterség fogásaira. Lelkes hívei közé tartozott Roberth Smith, aki 1738-ban megjelent Complex System of Optics (Az optika teljes rendszere) c. munkájában leírta a lencse- és tükörcsiszolás technológiáját; könyvét németre és franciára is lefordították. A teleszkóptükör homorulatának paraboloid alakra csiszolásához se-62
