Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Huygens és kora

is használták a távcsövet. így Adrien Auzout (1640-691) és Jean Picard (1620-1682), a Francia Tudományos Akadémia első tagjai, akik Párizsban dolgoztak, de személyi ellentétek miatt vidékre költöztek.

Picard 1669-1670 között távcsöves kvadránsával megmérte az Amiens és Malvoisine közötti földrajzi szélességkülönbséget, s az eredményt felhasználva kiszámította a Föld nagyságát.

Az irányzóműszerek „fonalkeresztjét” nem ritkán selyemgubóról legombolyított szálból készítették. A mai műszerekben plánparalel üvegre karcolják a jelet, esetleg kvarcszálat húznak az üvegre.

Fejezetünk főhőséhez, Huygenshez visszatérve azt látjuk, hogy a Napkirály, XIV. Lajos és minisztere, Colbert meghívták Huygenst a francia udvarba, ahol tiszteletbeli könyvtárosságot vállalt (37. ábra). Egyik érdekes szakértői megbízatása nyomán kijavították a muskéták rugós elsütőszerkezetét.

Foglalkozott az égitestek lakhatóságának kérdésével, Cosmotheoros címen erről könyvet is írt. Ebben kifejtette, hogy nem hiszi, miszerint a Földnek kiváltságos helye és szerepe lenne az univerzumban, úgy gondolja, emberhez hasonló értelmes lények más bolygókon is létezhetnek. (Tudjuk, e kérdés mai napig sem dőlt el.)

1682-ben mechanikus szerkezetű planetáriumot (38. ábra) tervezett, amit óramű hajtott (39. ábra).

1695-ben halt meg Hágában, eszközei a leideni tudománytörténeti múzeumban láthatók, összegyűjtött műveit 22 kötetben kiadták.

3b. abra. Huygens planetáriuma

39. abra. Huygens planetáriumának óramüve

51