Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Huygens és kora

34. ábra. Huygens egyik távcsöve Leidenben

sátorban árusították. Ugyanakkor a párizsi utcákon, mutatványosok kevés pénzért megengedték, hogy a járókelők megcsodálhassák a Hold hegyeit. A Kepler-féle távcsöveket is árusítani kezdték, és meg lehetett állapítani, hogy fényerejük a Galileiféléknél sokkal gyengébb, képalkotásuk sem jobb a Galilei által használt távcsövekénél.

A kor távcsövei bizony még meglehetősen gyenge képet adtak. A nehézségek okait kutatva Huygens két zavaró jelenségre mutatott rá. Egyik az, hogy a lencsék felülete gömbsüveg, márpedig - ezt elméletileg kimutatta - a fény akkor egyesül a gyújtópontban, ha a lencsefelület hiperboloidot (a hiperbola forgásfelülete) mutat. A hibát gömbi eltérésnek - szférikus aberrációnak — nevezték a távcső elméletével foglalkozó tudósok. Ezt René Descartes (1596—1650) Dioptrique c. 1637- ben megjelent munkájában részletesen kifejtette és hozzátette még, hogy ehhez megfelelő lencsecsiszoló gépet kell szerkeszteni (34. és 35. ábra).

Hibamentes lencsefelület köszörülésére Huygens szerkesztett megfelelőbb készüléket, amelynek kinematikai elrendezése lehetővé tette a hiperboloid kialakítását, bár a végső fényesítést kézzel adták meg. Egyébként ez nagyobb lencséknél ma is így van.

A lencsék kromatikus aberrációját (színi hibáját, amelyet a különféle hullámhosszúságú fénysugarak különféle törése okoz) sokkal nehezebben sikerült elhárítani. Elhárításának feltételeit Newton találta meg (szó lesz róla).

47