Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Galileo Galilei

21. ábra. Galilei bemutatja távcsövét a Dozsénak a velencei Campanilén

meg. Valószínűleg első látásra nem ismerték fel jelentőségét.

A távcsövet Galilei is megnézte, megtapogatta, minden bizonnyal kitapintotta, milyen a tárgylencse felülete (domborúnak találta), milyen a szemlencse (homorúnak érezte), és a legsürgősebben átment Velencébe és Muranóban (Velence egyik kerülete) egy sor szemüveglencsét rendelt. Egy Badovere nevű egyén Párizsból írt levelében foglaltak alapján ezeket azután addig illesztgette, amíg rajtuk keresztülnézve a távoli tárgyakat valóban közelről látta. Azonnal jelentkezett Velence urainál és bemutatta a távcsövet. A San Marcón levő Campanile felső teraszán sétáltak, és onnét nézték az állványra erősített távcsövön át a távoli erődítményeket, templomtornyokon tollászkodó galambokat, tengeren úszó gályákat (21. és 22. ábra). A velencei urak

bámulata nem ismert határt. Az 1609. augusztus 25-én tartott bemutatón megjelent Antonio Priuli tanácsúr, a padovai egyetem felügyelője is, aki a bemutató utáni beszélgetés közben közölte, hogy Galilei szerződését életfogytiglanra meghosszab-22. ábra. Galilei távcsöve a firenzei tudománytörténeti múzeumban

33