Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Űrteleszkóp

A mozaiktükör azimutális szerelé­­sü, mozgatását számítógép vezérli (ugyanúgy, mint a kaukázusit). Ek­­vatoriális szerelés esetén óriási töme­geket kellene mozgatni, amihez hal­latlan méretű szerkezeti elemeket kellene gyártani és beépíteni. Az MMT optikai tengelyének irányítása a hajóágyúk irányítóberendezésének működésére emlékeztet, ahol az ágyúkat a lövegtorony vízszintes kör­beforgatásával és a lövegcsövek ele­­vációjának állításával irányítják. A távcső nagyméretű, nehéz alkat­részeinek gyártása, gyárból a hegy­csúcsra szállítása a munkát végző szakemberek tudását dicséri. A hegycsúcson, ahol az obszervatóri­um felépült, rendezték a terepet, szerpentinutakat építettek. Az úttest­be villamos fűtőtesteket építettek, hogy a közlekedés télen is biztonsá­gos legyen. Fontos volt, hiszen a ne­héz tehergépkocsik, vontatók, tréle­rek biztonságos mozgását lehetővé kellett tenniök. A mozaiktávcső a Smithsonian In­tézet Asztrofizikai Obszervatóriumá­nak irányítása, ellenőrzése alatt dol­gozik, s elsősorban a milliméternél rövidebb hullámhosszúságú sugárzá­sokat tanulmányozzák vele. A mű­szert az infravörös tartományban va­ló megfigyelésre is berendezték, ami­hez megfelelő fényképezőkamerát építettek és szereltek fel. A világűrből érkező különféle hul­lámhosszúságú rezgések egy ré­szét a földi légkör elnyeli, megfigyel­­hetetlenné teszi. A Földünkről meg­figyelhető sugárzások hullámhossza 0,0004.. .0,0008 mm látható fényben, és néhány mm-től 15 m-ig terjedő rádiótartományban észlelhetők. Ugyanakkor a légkörön túl már 10~14 cm-től több ezer km-ig mindenféle hullámhosszban végezhetők megfi­gyelések. A magas hegycsúcsokra, sőt a nagy magasságba emelkedő ballontelesz­kópok felvételeit is zavarja a nagy magasságba fellövellt vulkáni hamu és más légköri szennyezés, amelynek hatását a legfejlettebb infravörös technikával sem lehet teljesen kiszűr­ni. Ezen megfontolások alapján vető­dött fel a világűrbe - Holdra, mes­terséges holdra — telepített űrtelesz­kópok létesítésének gondolata. Először 1962-ben merült fel hatá­rozott formában az űrteleszkóp terve, amikor a NASA megbízásából a ter­vezőintézetek tanulmányterveket ké­szítettek. Ezek megbeszélésére 1965- ben bizottságot hívtak össze a kivite­lezés lehetőségeinek megtárgyalásá­ra. 3 m tükörátmérőjű űrtávcsőre gondoltak. Talán nem érdektelen a húsz év előtti elképzelést vázlaton bemutatni (107. ábra). A teleszkóp nyílásába lépett suga-162 ŰRTELESZKÓP

Next

/
Thumbnails
Contents