Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Teleszkópok a világ végén
s végül a választás a Kaukázusban levő Karacsaj Cserkesz Autonóm Területen levő Zelencsuk 2070 m magas fennsíkjára esett, ahol évente 250 derült éjszakára lehet számítani. Az obszervatórium neve Speciális Asztrofizikai Obszervatórium (rövidítve: SZAO). A nehéz és kényes tükör, valamint a még nehezebb szerelvény feljuttatása sem volt könnyű vállalkozás. A nehéz szerelvényeket, ahol lehetett, vízi úton szállították; több helyen összekötőcsatornákat, zsilipeket kellett építeni. A meglevő közutakat rendbehozták, a kanyarulatokat átvágták, szélesítettek, ahol kellett, sima útburkolatot fektettek, hogy rázásmentesen lehessen lebonyolítani a szállítást. 40 t teherbírású trélereket használtak; a nehéz szállítmányok és nagyerejű vontatók az út utolsó, legnehezebb szakaszán, kb. 500 km hosszan magas hegységben vonultak. A főtükör fényerejének érzékeltetésére a következőket szokták elmondani a látogatóknak. A tükörben egy 25 000 km távolságban levő gyertya fényét csakúgy meg lehetne látni, mint a Hold felületén egy 25 m átmérőjű sziklát. A drága műszert azonban nem vizuális megfigyelésekre kívánják felhasználni, hanem elsősorban asztrofizikai vizsgálatokra készítették. Az óriástávcsövekkel általában nem vizuálisan „obszerválnak”. Főleg a Tejútrendszeren kívül levő extragalaxisok, kvazárok vizsgálatára, a világító gázfelhők derengő fényszegény világának fotografikus tanulmányozására tudják előnyösen használni. William Herschel fia, John, azért utazott Dél-Afrikába, mert a déli égbolt az ő korában még majdnem teljesen felderítetlen terület volt; 47 cm tükörátmérőjű távcsövével 1834—1838 között dolgozott. Igaz, már а XVIII. században a Francia Tudományos Akadémia megbízásából De Lacaille abbé fokméréseivel párhuzamosan, számos csillag helyzetét is meghatározza, de nagyjából a déli égbolt ismeretlen volt. Lassan indult a déli égbolt feltérképezése. Egyetemek, kutatóintézetek létesítettek megfigyelőállomásokat, sőt nagyobb obszervatóriumokat is. Az argentínai Cordobánál, azután Dél-Afrikában Pretoria közelében, Ausztráliában Canberra szomszédságában, a Stromlo-magaslaton, 150... 190 cm-es teleszkópokkal vizsgálták az eget. Amíg az északi féltekén a Wilson-hegyen 2,5 m-es, a Palomar-hegyen 5 m-es, a Hamiltonhegyen 3 m-es teleszkópokkal dolgoztak, a déli félgömbön ilyen nagy műszerről a csillagászok csak álmodoztak. Feladat bőven akadt; a csillagászok tudták, hogy Tejútrendszerünk középpontja a déli égboltozaton a Skor-152 TELESZKÓPOK A VILÁG VÉGÉN
