Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
A Palomar-hegyi „ötméteres"
ömledékböl hiába próbálták a magokat kihalászni, nem sikerült, az öntést meg kellett ismételni. Megfelelően ötvözött hőálló acélból készültek az új tüskék, amelyek azután a magokat szilárdan tartották, s így az öntés sikerült. Az izzó korongot kemencébe tolták, ahol villamos fűtőtestek sugárzó hőjével melegen tartották, és az áramerősség szabályozásával 9 hónapig tartott az öntvény műhelyhőmérsékletre hűtése. Közben a közeli folyó kiáradt, és a sebtiben hűzott védőtöltéssel sikerült csak a műhelyeket az elöntéstől megóvni. A lehűlt üvegkorongot 1936 márciusában hatalmas gerenda- és pallószerkezettel vették körül, és óriási ládába helyezve különvonattal vitték a kaliforniai Pasadenába. A csiszolás első művelete a felső és az alsó felület síklappá köszörülése volt. A távcsőben, az elhelyezéshez szükséges rögzítőrudak számára a sejtszerkezet csomópontjaiba lyukakat fúrtak. A felső felületre három hónap alatt 10 cm mély homorulatot csiszoltak, amivel 5 t üveget morzsoltak le. Időközben Amerika is belépett a háborúba. A drága „félgyártmányt” barlangban helyezték el az esetleges légitámadás elől. A gyár szakemberei szétszéledtek, az optikai ipar óriási ömegben termelte a katonai, tengerészeti, repülő- és más műszereket, minden szakértő kézre szükség volt. A hábori befejeztével újból kellett szakembereket képezni, mert a régiek közül alig néhány ment vissza a megkezdett munkához. A csiszolást folytatták, a tükörnek a gömbfelülettől 0,1384 mm-rel kellett eltérnie, amit rendkívül nagy gonddal végzett fényesítéssel és állandó Foucaultpróbával értek el. A csiszolás-fényesítés a munkacsoportnak 180 000 munkaórájába került. A készre munkált tükröt Pasadenából a Palomar-hegyre hatalmas, gerendákból és pallókból összeácsolt, összecsavarozott vázban, belülről kipárnázott óriási ládában, trélerre emelve szállították. Az utat helyenként szélesíteni kellett, a hajtűkanyarokat pedig át kellett vágni, hogy a 37 t tömegű szállítmány a 200 km-es utat baj nélkül megtehesse. Az alumíniumozást a helyszínen, a kupolában végezték, mert számítottak a tükröző felület időnkénti megújítására. Az alumíniumozás elvileg egyszerű művelet, de az ezüstözésnél nagyobb berendezést kíván. A homorú felületet több órán át tisztítják, mert csak a tökéletesen tiszta felületen képződik kifogástalan tükrözőréteg. A helyiség levegőjét, ahol az alumíniumozást végezték, portalanították. A tükörkorongot tartályban helyezték el, amit légtelenítettek, majd vegytiszta alumíniumot villamos úton felhevítettek, és annak gőze csapódott ki a homorú felületen. Ez a tükröző felület a színkép minden tartományának színeit, azaz minden hullámhosszúságú fényt visszaver. Nagy csillagvizsgálókban mindenütt berendezkednek alumíniumozásra. A szép műszert 1948. május 3-án avatták fel. George Ellery Hale, aki az egészet elindította, akkor már nem élt, 1938. február 21-én halt meg. Tiszteletére az óriás teleszkópot Hale-távcsőnek nevezik. A tervezésben, kivitelezésben részt vett tudósok, szakemberek közül többen nem érték meg az ünnepélyes pillanatot. A főtükröt 1949 májusában kiszerelték, az alumíniumréteget eltávolították, és a tükör peremét 9 órai kézi 148
