Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Éjszakai - éjjel látó - távcsövek
A napfény színképében az ibolyán túl és a vörösön innen észlelhető láthatatlan sugárzás. Az előbbinek kémiai és biológiai hatása közismert (lebarnulás), az utóbbi hőhatása is régóta ismeretes. Az infravörös sugárzásra érzékeny fotóanyagokat már a második világháború felderítő repülői kiterjedten használták csakúgy, mint a telefotografáláskor. Az „angliai csata” idején a németek a francia partokról, az angolok saját partjaikról, teleobjektívekkel fényképezték az ellenséges oldalt, s gyakran használtak inganyagokat. Az éjszakai infrafelvételeken a túlsó oldal ütegeinek toroktüzei jól feltűntek. Ezeket a fényképeket a nappal készített képekkel összevetve, meg lehetett állapítani a tüzelő ütegek helyét. Az infravörös fényképezés azonban nem éjjel látás, hiszen folyamatosan kell sötétben látni. Katonai, rendőrségi, biztonsági célra a látható fényhez közeli hullámhosszúságú infravörös sugárzást használják, mert az infravörös sugárzás ködön, füstön, poron, párán áthatol. Az infravörös sugárzást felhasználó távcsövek a második világháború végén tűntek fel. Állásharcban a terepet olyan fényszóróval világították meg, amelynek szűrőjén csak az infravörös sugárzás hatolt át. A terepről vagy céltárgyról visszaverődött infravörös sugárzás a képátalakító cső fotokatódjára esik, ahol fotoelektromos jelenség megy végbe. A fotokatódból a képátalakító csőben a beeső infravörös sugárzás hatására arányos mennyiségű elektron az elektronoptikában a képet megjeleníti. Ezt a rendszert aktívnak nevezzük (mert a szemlélendő tárgyat infravörös sugárzással meg kellett „világítani”). A fotokatód és az elektronoptika közötti térben több mint tízezer volt feszültségkülönbség van, az elektronok felgyorsulva csapódnak a képátalakító cső ellenkező oldalán levő képernyőre. A képernyő pontosan úgy működik, mint a tv-képernyője, és okuláron át szemlélhető. A bonyolult szerkezetet sikerült úgy miniatürizálni, hogy a gépkocsivezető a fejére erősíti és vaksötétben vezetheti kocsiját, amelynek lámpái csupán infravörös sugárzást engednek ki. Ezt a rendszert alkalmazzák raktárak, épületek védelmére, mert az őr a terepet éjszaka is szemmel tarthatja. Az ilyen készüléket pl. bankok stb. őrzésekor fényképezőgéppel is kapcsolják, így az illetéktelenül jelenlevő egyént lefényképezik. A „passzív, éjjel látó távcsövek” a terepről, tereptárgyakról visszavert nagyon gyenge szürkületi, éjszakai fényt értékesítik, sokszorozzák. Szerkezetük meglehetősen bonyolult; már ezeket is miniatürizálták. A berendezésben képerősítő csövek sorozata helyezkedik el, az első fotokatódra eső fényszegény kép hatására elektronok szabadulnak fel, és elektronoptikával a képernyőről a következő fotokatódra jutnak. További fokozatokban is lehet a képet erősíteni; nyolcvanezres erősítést is elértek már. Első időben bonyolította a berendezést az, hogy csak mélyhútés esetén működtek, de ma már kézifegyverre helyezhető készülék is van, amelyet a dzsungelháborúkban használnak. 131