Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Kézi távcsövek

92. ábra. Periszkóp látómezeje

Kézi prizmás távcsövekben a prizmákat, lencséket a régebbieknél sárgaréz vagy bronz, az újabbakban alumíniumötvözet, az egészen olcsó készülékeknél pedig műanyag tartja pormentesen és elmozdíthatatlanul.

Kézi távcsöveket, főleg tábori messzelátókat Magyarországon is gyártottak. Az első világháború előtt a jénai Zeiss gyár létesített fióküzemet Győrött (szép épülete ma művelődési otthon). Az ugyancsak német Goerznek Pozsonyban volt fiókgyára. A magyarországi üzemek úgy keletkeztek, hogy a Monarchiában a magyar Parlament egyre erősebb hangon követelte, hogy a hadseregre fordított milliókért ne csak osztrák és

cseh gyárak szállítsanak hadfelszerelési cikkeket, hanem magyarok is. így azután a pozsonyi és győri gyárak megkezdték a tábori prizmás látcsövek sorozatgyártását. Szolid kivitelű, komoly műszerek voltak, sok harcteret megjártak, ma is sokat használnak belőlük, legfeljebb bőrbevonatuk kopott meg. Régiségkereskedésekben, aukciókon is felbukkannak.

A két világháború között és alatt a Magyar Optikai Művek gyártott nagy sorozatokban kitűnő minőségű prizmás tábori messzelátókat.

Ha kézitávcsövet fényképezőgéppel összekapcsolunk, a drága teleobjektívek nélkülözhetővé válnak. Számos megoldás van, finomabb fényké-129