Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Emlékezés a régiekre

4. ábra. Asztrolábium

di vulkán kráterébe ereszkednek le és a mélyből felnézve csillagot pillantanak meg. Jámbor hiedelem! Gyárkéményből, bányaaknából felnézve nappal csupán kék kerek foltot lehet látni az égből.

Üres — optika nélküli — csővel a távoli tárgyakat némileg világosabban látjuk. Ezért használtak a görög földmérők távoli jelzőpóznák megcélozására, égitestek szemlélésére hoszszú csövet. Csillagászati szögmérésre optika nélküli, ún. armilláris szférát, asztrolábiumot (4. ábra) is használtak. Ezek finom rézműves munkával készült beosztott gyűrűk. Már az ókorban is használták a teodolitokra emlékeztető dioptriákat, vízszintes és függőleges szögeket tudtak vele mérni.

A fény tulajdonságainak és a látás mechanizmusának a magyarázásával már a legrégibb időkben megpróbálkoztak. Platón (i. e. 427-347), görög bölcselő elképzelése szerint a szemből „látósugarak” indulnak ki, a

látott tárgyat letapogatják, s a szembe visszaverődve a látás képzetét keltik. Arisztotelész (i. e. 384 - 322) elképzelése szerint a tárgyak, testek felületéről pillanatonként roppant vékony hártya válik le, annak részecskéi jutnak a szembe, és kiváltják a látás ingerét. Euklidész görög matematikus és bölcselő (i. e. 300 körül élt) két fénytani munkában próbálta a fény természetét és a látás folyamatát megmagyarázni (Optika, Katoptrika).

Az ember jól látja a vörös, narancs, sárga, zöld, kék, indigó és ibolya színeket csakúgy, mint az ezen színek keveréséből létrejött fehér fényt.

Vannak puszta szemmel nem látható, ún. ultraibolya és infravörös sugarak is.

A különböző színek, különféle rezgésszámú (hullámhosszúságú) elektromágneses rezgések (akárcsak a radio, röntgen- stb. sugárzások). A kék és az ultraibolya sugarak rövidhullámúak, a vörös és az infravörös hoszszűak, ezeket kémiai hatásuk révén vehetjük észre. Rádió-, röntgen- stb. sugárzások keltésére, észlelésére megfelelő készülékek vannak.

Az arab világban Al-Kindi orvos foglalkozott a szem és a látás mechanizmusával, tanulmányairól könyvet írt. A fényvisszaverődést és fénytörést az Al-Hazen néven ismert tudós (996 körül Basrában született és Kairóban élt kb. 1039-ig) tanulmányozta, ugyancsak írt optikai munkákat, ezeket egészen Kepler koráig buzgón tanulmányozták. Al-Hazen említi pl., hogy az írásra helyezett félgömb alakú hegyikristály (tiszta kvarc, szilícium-dioxid) az írást nagyitva mutatja, gyenge látásúak olvasásra használhatják. Tudott a ritkább és sűrűbb közegek különféle fénytöréséről, is-12