Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
Kézi távcsövek
Amikor Galilei bemutatta találmányát a dogénak és fizetését azonnal felemelték, professzori megbízását életfogytiglanra meghosszabbították, ezzel a Tízek Tanácsa örömét fejezte ki, hiszen Velence, mint tengeri nagyhatalom, olyan eszköz birtokába jutott, amely a tengerészet számára nagyon-nagyon hasznosnak ígérkezett. A tengeren evező gályának nem volt mindegy, mikor tudja meg a távolban feltűnt vitorlákról, hogy barátok hajója vagy kalózok vitorlása közeledik-e. Egyszóval a kereskedelmi és haditengerészetben a távcső a legfontosabb felszerelési tárgy lett, amelyhez fontosságban csak a térképet és az iránytűt lehetett hasonlítani. A lencsék akromatizmusával a hajósok nem sokat törődtek, számukra inkább az erős nagyítás és a feloldóképesség volt fontos távoli zászlójelek, felségjelek felismerésére. A tengerészeti távcsöveket előbb kéregpapírból, majd esztergályozott facsövekből állították össze, de hamarosan feltűnt a vékony sárgaréz lemezből készült távcső. A rézlemezt vasrúdra csavarva meghajlították, és hosszában lágyforrasztással összeerősítették, majd fényesre csiszolták. A különböző átmérőjű csöveket egymásba tolhatóan képezték ki, használaton kívül a csőtagok egymásba tolva kis helyet foglaltak el, használatkor kihúzták. Az ilyen távcső kezelését szokni kell, a kicsiny látómező miatt a kép ugrál, ezért mindig két kézzel kell tartani. A távcsövek készítése iparággá alakult, manufaktúrák sorozatokban — 8.. .24-szeres nagyítással — készítették. Az összetolt távcsövet bőrtokban hordták. A hollandi vagy Galilei-féle távcsöveket, noha kicsiny volt a nagyításuk, főleg színházi használatra — és éjszakai tengerészeti munkához — gyártották, gyakran nagyon díszes kivitelben, gyöngyház bevonatú tubusokkal stb. Az ilyen távcsöveknek — mint láttuk — elöl kétszerdomború tárgylencséjük, hátul kétszerhomorú szemlencséjük van, a színházi távcsöveket marokban elférő nagyságban, ill. kicsinységben készítették, ezeket a franciák Lunette d’Opera, később Lorgnette-nek, német nyelvterületen Operaglassnak, azaz „színházi üvegnek” nevezték. Tábori használatra 1800 óta manufaktúrákban nagy sorozatokban készítettek távcsöveket. Távcsőbe néző személy alakja már a XVII. század végi fametszetű képeken megjelenik. A Kepler-féle távcsövek erős nagyítással kerültek forgalomba, még a II. világháború hadihajóin is használták, főleg távoli zászló- és fényjelzések leolvasására. A hosszú, erős nagyítású távcsövekkel kapcsolatban talán nem érdektelen elmondani, hogy a Lánchíd építésekor az óriási munka legfőbb vezetője, irányítója, Clark Ádám angol mérnök akkor is tudni akarta, mi történik a híd körül, amikor otthon 123 KÉZI TÁVCSÖVEK
