Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)

Újból lencsés távcsövek. Lencsehibák és kijavításuk

olyan nagy lendülettel a tükrös táv­csövek fejlesztéséhez. Matematikusok igyekeztek a len­csék elméletét kidolgozni, töprengé­seiket sok érdekes régi könyv ábrái jól mutatják. Hatféle lencsét ismertek (79. ábra). Síkdomború, domború­­domború, homorú-domború, sikho­­morú, homorú-homorú, domború­­homorú. A lencse típusa ujjal tapint­va is megállapítható, a középen vas­tagabb lencsék gyűjtő-, a vékonyab­bak szórólencsék. A gyűjtő vagy szó­ró hatás tehát a lencsefelületek gör­bületétől függ. A csillagokból, azaz a végtelennek tekinthető távolságból érkező fény­sugarakat párhuzamosaknak tekint­hetjük, ezért ha gyűjtőlencsén hatol­nak át, egyetlen pontban, a gyújtó­pontban (fókuszban) egyesülnek. Ha a gyújtópontban fényforrás van, a lencsén áthatoló fénynyaláb párhuza­mos lesz, a domború lencse tehát gyűjti, a homorú szórja a fényt. A lencsefelületek nem megfelelő görbülete okozza a gömbi eltérést (szférikus aberráció) (80. ábra). En­nek oka, hogy a lencse optikai tenge­lye körüli zónák nem egyformán tö­rik a fényt, és így a fénysugarak nem találkoznak egy pontban, hanem széthúzódó vonalon vagy folton egyesülnek. Az olyan lencsék, vagy több lencséből összeállított optikai rendszerek, amelyek gömbi eltérést nem mutatnak, az aplanátok vagy ap­­lanatikus lencserendszerek. Régibb, a századforduló körüli fényképezőgé­pek lencsefoglalatán olvashattuk, hogy „aplanat”. A gömbfelülettől va­ló eltérést számítani tudták, azért a szférikus aberrációt aránylag korán tudták javítani, nem így a színi elté­rést (kromatikus aberráció) (81. áb­ra). Ehhez előbb a fény természetét kellett alaposabban megismerni. Láttuk Newton kísérleteit a fénnyel, olvastunk a színképről. Az üveg a színkép különféle „tartományait” nem egyformán töri, ezért keletkezik a színes gyűrű, sáv stb. A színihibák­tól mentes lencse „akromatikus”. Ha a lencsefelület, -görbület nem egyenletes, vagy ha a lencse ferdén áll a ráeső párhuzamos fénysugarakra, asztigmatizmus lép fel (a tárgyról jö­vő sugarak nem egy pontban egye­sülnek, ezáltal elmosódott képet ad­nak) (82. ábra). Az ábra szerint az a-a síkban levő sugarak gyújtópont­ja máshova esik, mint a c — d síkban fekvőké. Az asztigmatikus lencsék a tárgynak sem a függőleges, sem a víz­szintes vonalairól nem adnak éles ké­pet. Ha asztigmatikus lencsével pró­bálunk valamit nagyítva szemlélni, s 117 79. ábra. Lencsetípusok

Next

/
Thumbnails
Contents