Horváth Árpád: A távcső regénye (Budapest, 1988)
A műszerek nagymestere
a két kép nem egyezik, akkor pl. új égitest jelent meg vagy valamelyik fénye változott, az újonnan feltűnt jelenség azonnal észrevehető. Évtizedekig üveglemezre fényképeztek, tükörtávcsöveknél kezdtek a tükör görbületéhez simuló filmeket használni. A mai óriástávcsövek voltaképpen hatalmas fényképezőkamerák, amelyekben az obszervátor a gyújtópontban levő fülkében tartózkodik. Eötvös LorAnd (1848-1919) a Gellérthegyen felállított teleobjektíves kamerájával a Jupiterről és holdjairól készített sztereofelvételeket, amelyeken a bolygó és holdjai valósággal lebegni látszanak az űrben, mint ahogy ténylegesen is lebegnek. Az ultraibolya és infravörös felvételekkel új kutatási lehetőség nyílt. Különféle szűrőket, kifejezetten csillagászati célra készült filmeket, fotópapírokat kezdtek gyártani. A II. világháború utáni években tűntek fel a színes csillagászati fényképek. Az égitestek helyének meghatározásával, katalogizálásával foglalkozó tudományt pozíciós csillagászatnak nevezik. Rég csillagászok szögmérő főműszere a falikvadráns vagy körnegyed volt. A távcső nélküli korban irányzótüskével, diopterrel (résen át szemlélt függőlegesen elhelyezett fonal), majd az optikai eszközök megjelenése után fonalkeresztes látómezővel ellátott távcsővel irányozták meg a csillagot. Körnegyeddel (kvadráns) a csillagmagasságot kb. egyötöd szögperc pontossággal lehetett meghatározni. Nevezetessé váltak George Graham (1675- 1751) világhírű órás - a horgonyjárat feltalálójának — falikvadránsai. Nagyon szép falikvadráns látható az egri Lyceum Spekulájában (megfigyelő termében), valamint Prágában a Clementinum régi csillagvizsgálójában; az egrit az angol Maskelyn készítette. A falikvadránsok a XVIII. század végéig használatban maradtak. A csillagászatban és a mérnöki gyakorlatban fokozódott a mérési pontosság iránti követelmény, a műszerek méreteit is csökkenteni akarták, mert a terepen dolgozó mérnök nehezen szállította a mázsás műszereket (67. ábra). A XVIII. században egy kiváló angol műszerkészítő, Jesse Ramsden (1735—1800) műszerei pontosságával, szépségével világhírűvé vált. Ő mutatta ki, hogy a kicsiny átmérőjű teljes kör sokkal pontosabb lehet, mint a nagy körnegyed. A kör alakú, fokbeosztással ellátott eszközökkel „ismételni” lehet, amikor a hibák kiegyenlítik egymást. A földmérőtechnikában használt teodolitok is mind ilyen elv alapján készülnek. A körosztályzattal ellátott alkatrész neve „ismétlőkör” (68. ábra). Jesse Ramsden szövetkereskedés-101 A MŰSZEREK NAGYMESTERE