Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)

I. rész. Az élelmiszerek előállítása és forgalma a feudalizmus korában

AZ ÉLELMISZERIPAR A FEUDALIZMUS UTOLSÓ SZAKASZÁBAN. . .87

35 ezer mázsára tették a szomszéd országból behozott aszalt gyümölcs mennyiségét.

Élelmiszeriparunk másfél évszázados fejlődését áttekintve néhány általános tendencia is szembeötlik.

Az egyik az élelmiszer-feldolgozás fokozódó kilépése a háztartás keretéből. Ez megmutatkozik a háztartás kereteiben végzett élelmiszer-feldolgozás termékeinek a saját fogyasztáson túlcsorduló áruvá válásában s a kismesterségek, illetve a céhes ipar fejlődésében. Ez utóbbi szorosan összefüggött az urbanizációval és a fogyasztás szerkezetének megváltozásával.

A fogyasztás szerkezetének változása, differenciáltabbá válása egy olyan vonulatot is felmutatott, amely korábbi, luxusjellegű cikkek tömegfogyasztási cikké válásában mutatkozott meg. Ez a tendencia lesz az élelmiszeripar gyáriparrá alakulásának egyik ösztönzője. Hatása a szesz- és cukoriparban érezhető.

Az élelmiszeripar más ágaiban, elsősorban a malom- és a dohányiparban főleg a külkereskedelem ösztönzése munkált a nagyipari formák kialakulása irányába. Üzemalapításaink ugyanakkor kétarcúak voltak. Egyik oldalról tőkehiány, a nagybirtok nagy szerepe és az üzletvitel gyenge szervezettsége figyelhető meg, másrészről a korszerű technika átvétele és sikeres adaptációja. Ellentmondásokkal terhes, egészében véve azonban dinamikus kor volt ez, amely sok olyan igényt és reményt támasztott, amelyeket a következő korszaknak kellett kielégíteni és teljesíteni.