Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
Előszó
Előszó A századforduló agrár-Magyarországán még nagyon szerény és kezdetleges élelmiszeripar működött. Az első időszakban a malmok, a cukorgyárak, a szeszgyárak, a dohányfeldolgozók és a sörgyárak voltak az ún. mezőgazdasági létesítmények. Később fejlődött ki a húsipar, a konzervipar, az édesipar, jöttek létre a tejfeldolgozó üzemek. A második világháború súlyos veszteségei után helyreállított élelmiszeripar továbbra is túlnyomórészt manufakturális jellegű maradt. A korszerű élelmiszeripar kiépítése az 1948—1950. évi államosítások után kezdődött el. Ettől fogva alakult át — a fő alapanyag-termelő mezőgazdasághoz igazodva — az élelmiszeripar szerkezete is. A termelés, a termelékenység növekedésének fő forrása elsősorban a kis egységek összevonása, valamint a nagyobb egységekben végrehajtott technológiai rekonstrukció volt. Az elmúlt négy évtized nagyarányú fejlődésének eredményeként a magyar élelmiszeripar jelenleg mintegy ötezerféle terméket gyárt, évente 100- 120-féle új termékkel jelentkezik a piaco kon. A magyar agrártermelésben végbement korszakos változások következménye az, hogy az erőteljes iparosítás ellenére gazdasági életünkben változatlanul nagy szerepet játszik az élelmiszer-gazdaság. A mezőgazdaság termékeit az élelmiszeripar teszi értékesebbé, piacképesebbé, ezért azokat a lehetőségeket, amelyeket az élelmiszeripar fejlesztése kínál, egyre jobban szeretnénk hasznosítani a jövőben is. Élelmiszeriparunk eredményei egyértelműen tükrözik az ágazatban dolgozók növekvő felkészültségét, hozzáértését és szorgalmát. A technikai korszerűsítésekkel, az új módszerek bevezetésével párhuzamosan folyamatosan bővül a vezetők, a szakemberek, a fizikai dolgozók szakismerete. Az államosításkor alig 300 felsőfokú végzettséggel rendelkező szakember dolgozott az élelmiszeriparban, napjainkban pedig már csaknem 8000 fő. A magyar élelmiszeripar története az ágazat múltjának feltárásával, a fejlődési folyamat sokoldalú elemzésével és bemutatásával segít a tanulságok levonásában, az élelmiszeripar jobb megismerésében és a jövő perspektíváinak biztonságosabb kijelölésében. A kötet alapján nyomon követhető az egyes iparágak fejlődése is. A remek forrásanyagok, a kortárs szerzők visszaemlékezései nemcsak izgalmassá, hanem kitűnő kutatási forrássá is avatják ezt a munkát.
