Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
I. rész. Az élelmiszerek előállítása és forgalma a feudalizmus korában
66 AZ ÉLELMISZERIPAR A FEUDALIZMUS UTOLSÓ SZAKASZÁBAN. . . jöttek létre, amelyek több tucat hagyományos malom őrlési kapacitásával érhettek fel. Az időjárási stb. tényezőktől függetlenül éjjel-nappal folyamatos munkára voltak képesek. Ez pedig közgazdasági szempontból is megváltoztatta a malmok üzemi jellegét. Vámőrlésre, saját termény feldolgozására alapozni ezeket már nem lehetett, rentábilisan megszervezni, kapacitásukat kihasználni csak úgy sikerülhetett, ha összekapcsolják a gabonavásárlással és a lisztértékesítéssel. Ez megint tágabb fogyasztópiacot, nagyobb gabonaszállító körzetet, fejlettebb szállítást, kereskedelmet, nagyobb tőkét igényelt, mozgatott és teremtett is. Megjelenésük és elterjedésük így a kapitalizmus kibontakozásával járt együtt mint annak terméke s egyszersmind elősegítője is. Az angol—amerikai műmalmok fejlődése a franciához hasonlóan a XVIII. század végén indult meg. A XIX. század első évtizedeiben e módszert tökéletesítették s a fajsúly szerint különválasztott dararészeket külön-külön megőrölve, öt-hatféle lisztet is elő tudtak állítani. Ezt az eljárást összekapcsolták az őrlemény továbbítását könnyítő technikai megoldásokkal és a tisztítás tökéletesítésével. A már említett nedvesítési eljárás és a nyersselyemből készült hengersziták alkalmazása a korpa elválasztására lehetővé tette, hogy az acélos búzákból is fehér lisztet nyerjenek. A korabeli eljárásoknál ugyanis az acélos búzák keményebb héja olyan finomra tört, hogy nehezen tudták elválasztani a liszttől. így az sötétebb színű volt, mint a puhább búzafajtáké, s béltartalmának értékesebb volta ellenére kevésbé keresett, mint a gyengébb búzából készült, de fehérebb őrlemény. Az angol—amerikai típusú műmalmok kezdetben ugyanúgy kőjáratúak voltak, mint a többiek. Az 1830-as években jelent meg — gyakorlati alkalmazásban először Svájcban — a vashengerszék, ahol a kopárok helyett két vashenger zúzta szét az őrleményt. A hengermalom előnyeit a kőjáratúakkal szemben a kortársak abban látták, hogy kisebb teret foglalt el, feleannyi mechanikai erő és egyharmaddal kevesebb munkáskéz kellett a kiszolgálásához. A XIX. században a két eljárás, a köves és a hengerszékes sokáig párhuzamosan terjedt, sőt kombinált alkalmazásuk is gyakori volt. Ilyenkor a lisztelésre hengerszéket, a korpázásra köveket alkalmaztak. A műmalmoknál hajtóerőként eleinte vízi erő szolgált, a tökéletesített, nagyobb teljesítményekre képes vízikerekek elegendő energiát tudtak biztosítani a meghajtáshoz. A XIX. század elején kísérleteztek először gőzgéppel, de a kétféle meghajtástípus sokáig egymás mellett élt, még a következő korszakban is. A malomipari újdonságok iránt az 1830-as években Magyarországon is nagy érdeklődés mutatkozott. Ennek kettős indítéka volt. Az egyik a reformkor általános törekvése az ország gazdasági felemelésére s a külföld eredményeinek ezzel összefüggő megismerése, a másik a növekvő gabonatermelés és a kivitel ingadozása volt. Az 1830-as években az újságcikkekben élénken vitáztak arról, hogy ha a gabona helyett lisztet exportálnánk, az egyrészt nagyobb haszonnal
