Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
Dohányipar 591 a munkafeltételeket. A dohányipari dolgozók életkörülményei gyökeresen megváltoztak, de bérezésük viszonylag elmaradt az élelmiszeripar más ágazataihoz képest. Az átvett örökség a termelésben a műszaki-technológiai fejlesztéshez kapcsolódva változott meg. Megszűntek az egészségtelen, nehéz fizikai munkát igénylő munkafolyamatok (a meleg dohányok bálába taposása a fermentálásnál, a gőzölt dohányok kézi levelezése a gyárakban, a mázsás bálák kézi anyagmozgatása stb.). Javult a munkavédelmi, higiéniai helyzet. Zárt technológiai rendszerek alakultak ki, mindenütt megoldották a porelszívást. Új szociális létesítményeket építettek, korszerű üzemi étkeztetés, öltözők, mosdók, zuhanyozók tették kulturálttá a dolgozók üzemi életét. A mai vállalatokban a dolgozók rendelkezésére állnak üzemorvosi rendelők, napközi otthonok, üzemi könyvtárak. vállalati üdülők és számtalan olyan lehetőség, ami biztosítja a jó munkahelyi közérzetet, a művelődést, a sportolást. A dohányipari dolgozók eredményesen kapcsolódtak be a munkaversenymozgalmakba, és 1961-től a szocialista brigádmozgalomba. Munkasikereiket számtalan magas szintű elismerés bizonyítja.
