Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
Dohányipar 585 részarányt, 1982-től pedig a Pécsi Dohánygyár termékei csak összetett füstszűrővel készülnek. Időközben az Egri Dohánygyár is korszerűsítette filtergyártását, áttért a cellulóz-acetát alapú filtergyártásra és a kombinált filterek alkalmazására. 1972- ben a gyár már elérte azt a fejlettségi szintet, hogy licenc alapján készülő cigaretták bevezetésével bővítse a gyártmányválasztékot. A pécsihez hasonlóan a sátoraljaújhelyi dohánygyár is Dekajet gyártógépekkel korszerűsítette cigarettatermelését. 1977-ben — a gyárak között utolsóként — itt is megindult a füstszűrös cigaretta gyártása. Az azóta történt fejlesztésekkel ez 1983-ra a termelés kereken 50%-át tette ki; a termelés másik felét a füstszűrő nélküli gyártmányok képezték. A cigarettatermelés felfutását, azon belül a gyártmánykorszerűsítést jelzi, hogy 1983-ban az ipar termelése 25,7 milliárd darab volt, amelyből a füstszűrös cigaretták részaránya már 85,7%-ot képviselt. A termelés mennyiségi értékelésén felül ki kell emelni azt az eredményt, amelyet a gyártmányszerkezet megváltoztatására irányuló tudatos gyártmányfejlesztési tevékenységben ért el a dohányipar a „blend” cigaretták kifejlesztésével. Ebben az irányban jelent előrelépést, hogy az Egri Dohánygyár 1983-ban a blend cigaretták egyik alapanyagának, a Burley dohánynak a korszerű feldolgozására speciális kezelővonalat létesített. A termelés gazdaságosságának javítása érdekében kezdte meg a debreceni dohánygyár 1977-ben — az országban eddig egyedülállóan — a dohányfeldolgozási hulladékok és melléktermékek feldolgozására a dohányfóliagyártást. A fólia alkalmas a cigaretták dohánykeveréke meghatározott hányadának kiváltására. Felhasználása a cigaretta égési viszonyai és a füstminőség alakulása szempontjából is előnyös. A dohánygyártmányok termelésfejlesztése körében egy pillantást kell vetni a szivargyártásra is. A szivarok gyártása Magyarországon 1951-ig csak kézi munkával történt. 1951-ben Egerben állították üzembe az első bábkészítő gépet. (A báb az a közbenső termék, amely a szivar bélanyagát a burokkal összetartja). A szivar végső formáját a borítéklevelek ráfonásával nyeri el. A gépesítés a tépett béllel készült, egyenes törzsű, vágott végű szivarok nagyobb tömegű gyártását teszi lényegesen termelékenyebbé. Az első megoldáshoz a bélanyag nyerésére kb. 90 kg/óra teljesítményű kis kocsányozógépet és 1500 darab/óra teljesítményű (kettős báb esetén 3000 darab/óra) gépet állítottak üzembe. 1952- ben a gépesítés szivarfonó gépekkel bővült, és a fejlesztés újabb gépek üzembe állításával folytatódott. A szivarok iránti igény az elmúlt évtizedekben fokozatosan csökkent, ez a tendencia napjainkban is folytatódik. Ma az országban csak az Egri Dohánygyár állít elő szivarokat. Az 1983. évi termelés már csak 18 millió darab volt. A minőségi szivarok ma is kézi gyártással készülnek. Jelentősen csökkent a pipadohányok fogyasztása is. A tömeggyártású választékok ma már évi 100 tonna alatti mennyiségben készülnek a Debreceni Dohánygyárban.
