Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Némethi László: Dohányipar
Dohányipar A mai gazdaságirányítási struktúra a dohányipart az élelmiszeripari ágazatok közé sorolja. Ezt a helyzetét azonban csak országunk iparának szocialista átalakítása során nyerte el. Az ezt megelőző kereken 100 év alatt — a Habsburgbirodalom gazdasági egyesítése óta — pénzügyi irányítás és ellenőrzés alatt állt, és az államkincstár jelentős bevételi forrásául szolgált. Állami ipar jellege sok tekintetben fejlődését is meghatározta. A dohányipar helyzetében még inkább speciális adottság, hogy termékei nem sorolhatók az élelmiszerek közé. A dohányt élvezeti cikként használják, amely nem közvetlenül kerül be az emberi szervezetbe, hanem a füstjében található pirolízistermékei útján fejti ki élettani hatásait. A dohány és annak élvezete nem választható el a sok irányban és rendkívül gazdagon fellelhető kultúrtörténeti vonatkozásoktól sem, és — ha figyelmünket most csupán az ipartörténeti kérdésekre irányítjuk is — a dohánygazdaság vertikális felépítése folytán nem kerülhető el, hogy visszanyúljunk a dohánytermesztés és az elsődleges feldolgozás, a zölddohányszárítás és a fermentálás fejlődésének néhány alapvető momentumához is. A termelés kezdetétől az I. világháborúig Dohányáru-termelés a monopólium bevezetése előtt A dohány élvezete a XVI. században rohamosan terjedt Európában. A pipázás szokásán keresztül meghonosodott a dohányfüst élvezete, majd a burnótozás (a finomra őrölt dohánypor orrba szippantása). Elterjedését nem tudták megállítani azok a szigorú egyházi és világi tilalmak sem, amelyeket nálunk — éppúgy, mint külföldön — a dohányzók elé állítottak. A török hódoltság alatt alapított, dohánykertészettel foglalkozó községekben már a termesztése is virágzásnak indult. A XVIII. században megszűntek a termesztésére és eladására vonatkozó tiltó rendelkezések. Termesztésével főleg a kisbirtokosok foglalkoztak, de a telepes községekből elszármazók — nagyobb birtokosokhoz szerződve — mint feleskertészek tovább bővítették a dohánytermesztést. Ez a foglalkozás aztán apáról fiúra szállt.
