Balatoni Mihály et al.: A magyar élelmiszeripar története (Budapest, 1986)
II. rész. Az élelmiszeripar termelőerőinek fejlődése a gyáripar kialakulása óta - dr. Gallatz János - dr. Kozma Jánosné: Söripar
Söripar 541 már üzemelő 6 és 12 ezer palack óra kapacitású gépsorokhoz állítottak be. A hetvenes években már csak olyan nagy teljesítményű gépsorokat szereztek be. amelyek minden gépegységgel rendelkeztek. A sörgyárak termelésének zömét a sima — 10.5 Balling-fokos — világos sörök tették ki, amelyeket pasztőrözés nélkül hoztak forgalomba. Ezek: a Kőbányai Világos, a Balatoni Világos (Nagykanizsa), a Szalon Sör (Pécs) és az Aszok Világos sör (Sopron). A világos sörök jelentették a magyar söripar termelésének mintegy 80%-át. Fogyasztói igény jelentkezett a tartósabb sörök iránt is. ehhez azonban nem állt rendelkezésre elegendő pasztőrözési kapacitás. Elavult, ún. kádpasztőrök üzemeltek kis kapacitással, nagy munkeerőigénnyel és lemezpasztőrök. amelyek viszont nem tudták biztosítani a megfelelő tartósságot. 1970-ben szerezték be a söriparban az első nagy teljesítményű, korszerű, automata Gasquet-alagútpasztőrt. amelyet a Kőbányai IV. telepi palacküzembe állítottak be. ahcl a minőségi sörök zömét (Rocky Cellar. Porter. Zsiráf. Hungária stb.) gyártották. A műszaki fejlesztésekkel, új palackozó gépsorok beállításával 1970-re a magyar söripar évi termelése elérte az 5 millió hektolitert, s ennek mintegy 56%-ct már palacksör volt. A sörtermelés még mindig a Kőbányai Sörgyárra koncentrálódott, amely évi 3.6 millió hektoliteres sörtermelésével az ország sörtermelésének 72%-át adta. Az új Borsodi Sörgyár, 1973 (MTI felvétel)
